Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története III. 1777-1935. Történelmi névtár (Szombathely, 1935)

Irodalom - Rövidítések

lendván, majd Szepetneken (1783. júl.—1784. febr.), pléb. Bagonyán (1784. febr.—1785. máj.), pléb. Kőszegszerdahelyen 1785. máj.-tói 1788. okt. 21-ig, amikor plébániájáról lemondott. U. a. évben dec. 23-án káplánként disponálták Nagynardára, honnan ő 1789. jún. 12-én dimissiót kért az egyházmegyéből; mivel azonban nem nyert sehol felvételt, a dimissiót sem kapta meg. Kápláni állását ekkor elhagyta. 1791 körül elhunyt.

Horvátul is beszélt. — P. C. 1786. p. 250, 302, 330, 337; 1788. p. 336—340, 366, 382; 1789. p. 97. 150, 165; 1791. p. 627. — A kőszegszerdahelyi plébánia historia domusában ezt jegyezték fel róla: „Voltak itten is jelesebb tehetséggel és buzgósággal áldott plébánosok, ilyenek... Gyurcsinics Pál..„... P. Gyuircsinics a 10-a Maji 1785 usque finem 1788, cujus uberiora fata sciri nequeunt.“

375. Habetier György.

Sz. Horvátlövőn 1863. nov. 12-én H. György és Katalin szülőktől. Teol. tanulmányait a pozsonyi ált. szemináriumban végezte 5 éven át. Félsz. 1790. aug. 24-én. Káplán volt Bántornyán 1 évig, Rábaszentmártonban 1 évig, pléb. Öriszentmártonban 7 évig (1792—99), Sámfalván 1799-től 1830. július 31-én beköv. haláláig.

Németül és horvátul is beszélt. Vis. Can. Sámfáivá, 1812. szept. 24. — P. C. 1830. n, 455.

376. Habetler György.

Sz. Horvátlövőn 1782. márc. 30-án H. János és Mária szülőktől. Félsz. 1805-ben. Káplán volt Tótszentmártonban (1805. nov.—1806. nov.), pléb. Tömördön 1806. dec.-tői 1825. márc. 11-én beköv. haláláig.

Horvátul és németül is beszélt. — Vis. Can. Tömörd, 1815. jún. 4. — Szenvedélyessége nem egyszer sodorta bajba. — P. C. 1809. p. 6, 25. 59; 1825. n. 180.

377. Habetler József.

Sz. Horvátlövőn 1802. febr. 19-én H. József és Anna szülőktől. A filozófiát mint kisszeminarista hallgatta. A teol. elvégzése után, mivel korhiány miatt szentelhető nem volt, egy évet Niczky János gróf családjánál töltött mint nevelő. Félsz. 1825. márc. 25-én. Káplán volt Tótszentmártonban (1825. jún.—1828. márc.), Vashidegkúton (1828—30), adm.,

126