Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története III. 1777-1935. Történelmi névtár (Szombathely, 1935)

Irodalom - Rövidítések

309. Galambos Miklós dr.

Sz. Bánokszentgyörgyön 1906. ápr. 29-én G. István körjegyző és Desics Terézia szülőktől. Teol. tanulmányait a budapesti egyetemen végezte, ott avatták doktorrá 1931. jan. 31-én. Káplán volt Alsóságon (1929. júl. 4.—1930. jún. 30.), Zalaegerszegen 1930. júl. 1. óta.

Németül közepesen beszél. Cikkezik a Zalamegyei Újságban.

310. Gálos Mihály.

Sz. Szombathelyen 1835. május 25-én G. János kőműves és Pethő Anna óperinti lakosoktól. Félsz. 1860. július 31-én. Káplán volt Püspöktamásiban (1860. szept.—1861. jan.), Pusztamagyaródon (1861. jan.—1862. febr.), Felsőpatyon (1862—68. júl.), adm. Gércén (1868—70), pléb. u. o. (1870—1915). 1912-ben tb. szentszéki ülnökké neveztetett ki. 1915 nyarán nyugalomba vonult, de a nyugalmat csak igen rövid ideig élvezhette. Meghalt 1915. okt. 31-én.

Köri. 1915. XVI. 5078. sz.: ,.Hosszú életén át hűséges lélekkel és öreg korában is fiatalos buzgósággal szolgálta Krisztust és híveit.“ Misealapítványul 900 négyszögöl ingatlant hagyott.

311. Garbacsics István.

Sz. Fertőszentmiklőson (Sopron vm.) 1720 körül. A teológiát Győrött hallgatta. Félsz. 1746 körül. Káplán volt Csepregen (1746), pléb. Pápócon 1746. dec.-tői 1794. febr.

6-án beköv. haláláig.

Németül is beszélt. Az információk állandóan dicsérik és a későbbi évek folyamán kiemelik, hogy magas kora ellenére is nagy buzgósággal tett eleget kötelességének úgy az isteni ige hirdetésében, mint a szentségek kiszolgáltatásában, annyira, hogy senki sem halt meg szentségek nélkül a plébános hibájából. — Vis. Can. Pápóc, 1775. szept. 23 és 1781. ápr. 19. — P. C. 1794. p. 40.

312. Gartner József.

Sz. Felsőrönökön 1868. ápr. 7-én G. Ferenc kántortanító és Verderits Franciska szülőktől. Félsz. 1892. júl.

15-én. Káplán volt Lékán (1892), Dozmaton (1892. dec.— 1893. febr.), Királyfalván (1893), Pinkafőn (1893—94), ismét Rohoncon (1894—95), adm. Kukméren (1895—1905), pléb. u. o. (1905—10), Pornóapátiban (1810. aug.-—1917. márc.), Alsóbeleden (1917—27). 1927-ben lemondott plébániájáról, nyugalmi éveit Burgenlandiban tölti.

Németül is beszél.

107