Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története II. 1777-1929 (Szombathely, 1929)

Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1844 - 1929) - VII. Füssy Tamás: Szabó Imre

legnagyobb szigorúsággal irtotta. A szülőktől megkívánta, hogy az isteni szolgálaton pontosan jelenjenek meg, gyermekeiket iskolába küldjék. Amit azonban másoktól megkövetelt, abban maga is jó példával járt elől. Papi teendőiben a legapróbb részletekig pontos volt. Panaszosok előtt soha sem volt zárva ajtaja; a szükség szerint korholt, vigasztalt. Ha elég okot talált rá, híveit személyesen is fölkereste, de nemcsak a lelki, hanem a testi betegeket is, akiket szerencsétlenség sújtott és amennyire csak körülményei engedték, híveit anyagilag is segítette. Az isteni szolgálatot, hacsak beteg nem volt, sohasem bízta másra, noha káplán állott segítségére. Nem is vették volna hívei szívesen, ha Szabó Imre valame lyik vasárnapon nem prédikál. Prédikálása a templomba vonzotta azokat is, akik különben vallási kötelességeik iránt közömbösek voltak.

Az iskolában rendesen maga magyarázta a gyermekeknek a katekizmust és a bibliát. Magyarázta olyan utánozhatatlan melegséggel és világossággal, mely szavainak a fogékony gyermeki szívben állandó sikert biztosított.

A hitközség ismerte is a kincset, melyet számára papja jelentett. Iránta való ragaszkodásuk már nem is puszta szeretet volt, hanem valóságos rajongás. A szó szoros értelmében büszkék voltak papjukra. Ha találkozott köztük valaki — ami ritkaság volt — aki magatartása által a papot megszomorította, azt a hívek feddésükkel vagy megvetésükkel maguk büntették. Lelki vezetőjüket még vérük árán is megvédelmezték volna. 1865-ben történt a választás alkalmával, hogy a marcalmelléki protestáns ellenzéki vezérek választóikkal Felső-Iszkázon keresztül vonultak a választás helyére. Kedvük lett volna a kormánypárti papot „megverni“ vagy talán éppen „agyonütni.“ Erre az iszkázi nép, amint tudott, fölfegyverkezett, tűnődés nélkül megtámadta a rakoncátlanokat és Szabó Imre védelmében folyt a vér. Pedig ez olyan időszakban történt, mikor Szabó Imre évek óta tartó honatyái teendői miatt csak ünnepek alkalmával látogathatta meg híveit.

Noha papi dolgainak teljesítésében ritka tevékenységet fejtett ki, mégis talált időt irodalmi munkálkodásra is. S mit választhatott volna témának mást ő, akinek leginkább népszerű szónoklatai alapították meg hírnevét, — mint az egy92