Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története II. 1777-1929 (Szombathely, 1929)

Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1844 - 1929) - VII. Füssy Tamás: Szabó Imre

nemzeti őrsereg, a robot és dézsma megszüntetésének fejtegetése és néhány félreértés helyreigazítása képezte. Remek népies hangnemben s a legegyszerűbb pór által is könnyen érthető világossággal van megírva.

Ugyanő első szerkesztője volt a társulat lapjának, a „Katii. Néplapénak, melynek első száma 1848. július 6-án jelent meg. 1848 végéig1) szerkesztette olyan tapintattal, hogy a lapot közkedveltté tette és Fogarasy Mihály püspök a Néplap II. évfolyamának, melyet már Zalka János, akkor belvárosi segédlelkész szerkesztett, bevezető cikkében kiemelésre méltónak találta, hogy Szabó Imre továbbra is ingyen fölajánlotta munkásságát. ,,E nagylelkűség, — folytatja a püspök-elnök — az ő részéről épúgy érdemes a nyilvános elismerésre, mint jártassága és ügyavatottsága, mellyel a „Katii. Néplap“-ot a lefolyt félév izgatottsága alatt szerkesztette.“2)

Szabó Imre az 1848-i mozgalmas időkben élénk nemzeti érzelmeinek gyakran adott kifejezést szónoklataiban és irataiban. Az általa szerkesztett Kath. Néplapról elég azt mondanunk, hogy az 1849-i német rendőrség az összes példányokat, amennyire csak hozzájuk férhetett, lefoglalta és megsemmisítette.

Fölszólalt a „Religio- és Nevelésiben is. „Rázzuk le magunkról a pangás bilincseit — írta az 1848. április 27-i számában — a szabadság lélekéltető napja földerült! Dörzsöljük ki a hosszas tétlenség miatt elálmosult szemeinket s nézzünk szét körülöttünk! Buzduljunk egyszer valahára részvétre mininagunk iránt s tényerőnket ne hagyjuk a lomhaság rozsdája által fölemésztetni. — Boldog Isten! ki nézhetne vissza múltúnkba pirulás nélkül? Részvétlenségünk példabeszéddé lett. Egyházi irodalmunk mindeddig — a XIX. század közepéig — nincs. Időszaki iratainkat egymás után hagyjuk megbukni. . . De hát így legyen ez mindörökké? Azok, akik legtöbbet dolgoznak, legtöbbet nélkülözzenek, sőt talán éhezzenek is? . . .“

Keményen ostoroz az egyháziak közül egyeseket, kik a szabadság napjának felderülését aprólékos vágyaik kielégítésére használják föl. Ezeket „gyalázatos béres“-eknek ne- *)

*) Tényleg azonban a lapot csak szeptemberig szerkesztette, mert betegeskedése miatt Pestről vidékre vonulván a szerkesztői teendőket Zalka János és Sujánszky Antal akkori segédlelkészek végezték.

2) Kath. Néplap 1849-i évfolyam 1. sz.

89