Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története II. 1777-1929 (Szombathely, 1929)
Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1844 - 1929) - VII. Füssy Tamás: Szabó Imre
ellenőrizte a könyvtárost és pénztárost, mint „nyomtatásjobbító“ vagyis sajtójavító, a kiadásra elfogadott munkák sajtóhibáit tartozott kijavítani. Két éven át működött ebben a tisztségben, az első évben Bula Teofil zirci eiszt., a másodikban Höbe Károly pécsi növendékkel. Ez alatt az idő alatt az Évkönyvek tanúsága szerint köztetszéssel fogadott felolvasásokat tartott és pedig majd bírálatokat, majd — és többnyire — fordításokat a szent atyákból, különösen Szent Ágostonnak az „Isten városáéról írt művéből. 1835. június 10-én választották őt társai a következő 1835/36-i iskolai évre a gyakorlóiskola elnökévé. Tiszttársai voltak: Hőbe Károly pécsi (jegyző), Czerhák Ignác győri (könyvtáros), Königmayer Károly szombathelyi (alkönyvtáros), Babies János egri és Zsihovics Ferenc esztergomi („írásjobbítók“), Rendek József és Miklosovich Alajos esztergomi növendékek (nyomtatásjobbítók). Szabó Imre elnöki székét 1835. október 18-án teljes óráig tartó beszéddel foglalta el. Erről a beszédről, mely sajnálatunkra a gyakorlóiskola levéltárából elveszett, az Évkönyv így nyilatkozik: „Előadá a szépnyelvü szónok mintegy alkalmazólag Iskolánk célirányosságát, mennyiben ez mind keresztényi, mind papi célunkat megközelíteni segít, — megfejtvén egyszersmind az ellene gördíthető kifogásait némelyeknek. Az egészen általtündöklik a honhoz ragaszkodó s ennek használni kívánó forró indulat, milyent a nemzeti nyelv kiművelésével párosítva megkíván mindenben, ki a hazában s annak javaival él.“1) Az ékesszólás szabályai szerint összefont beszédet a könnyen folyó gondolatok, alkalmas helyen beleszőtt magyar írók jeles mondásai,1 végül a lenyűgöző előadás tette kellemessé. „ Szabó Imre elnöksége alatt május 23-án ünnepelte meg a gyakorlóiskola fennállásának félévtizedes évfordulóját. „Az elnök mint az évkönyv írja — ékes beszédével nyitotta meg az örömünnepet; kellemmel folytak ajkáról a szavak, melyekre az az őszinte örvendezés fakasztotta, hogy magyar Iskolánk félévtizedes ünnepét saját kormányzata alatt megtarthatta.“ 3) Évkönyv. V. évf. Megnyitó gyűlés. 6 81
