Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története II. 1777-1929 (Szombathely, 1929)

Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1844 - 1929) - VI. Dr. Kappel János: Szenczy Ferenc

A kispapok jegyzőkönyve több helyütt hálásan megemlékezik a velük szemben gyakorolt jótékonyságáról. Különösen sok jutalomkönyvet osztogatott szét köztük. 1863-ban ölbőn plébános; mint ilyen meghívást kapott a budapesti egyetem pasztorális katedrájára, de nem fogadta el, mivel nem szaktárgyára, a dogmatikára szólt a meghívás. Legkedvesebb helyei voltak a pasztorációban: a szószék és az iskola. Papi jövedelme a jótékonyság oltárán égett el; jótékonyságáról

egész legendák keletkeztek. Volt növendékei gyakran fordultak hozzá jótanácsért. — 1855-ben kanonok, majd a szeminárium élére kerül. Később, 1900-ban püspöki helynök. Mint kanonok élénk résztvett a néppárt szervezésében. 1906. május 21-én térdenállva találta a halál, mikor épen róla elmélkedett. Köberl János így jellemzi: „Inconcussa fides, incontaminata voluntas“ — a jó iránti hűsége törhetetlen, akarata szeplőnélküli. A dogmatika tanára volt a szó igazi értelmében, oktatója egyháza ifjúságának. Fényes elméje s mérhetetlen tudása tanári előadásain kívül csak alkalomszerű be-Stegmüller Károly.

63