Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története II. 1777-1929 (Szombathely, 1929)

Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1844 - 1929) - VI. Dr. Kappel János: Szenczy Ferenc

anyagi támogatással is lehetővé tette e mű megjelenését. Másik nevezetes műve: „Sacrum psalterium in usum venerabilis cleri editum“, Sabariae, 1857., mely egy év alatt két kiadást ért.

Szaniszló József, Szaniszló Ferencnek, a jótékonyságáról országoshírű nagyváradi püspöknek testvérbátyja, Szombathelyen született 1790. január 9-én. Tanulmányait Szombathelyen végezte. 1813-ban pappá szenteltetvén segédlelkész lett Kethelyen és Körmenden, ahol buzgóságával anynyira magára vonta feljebbvalói figyelmét, hogy már 1817-ben papnevelőintézeti lelkiigazgatónak neveztetett ki s mint ilyen 1822-ig működött; ekkor Pap László baltavári plébánossal állomást cserélt, s mint baltavári plébános gyönge egészséggel 1837-ig viselte a terhes plébánia gondjait. Ekkor testvéröccse hívására Pestre ment, ahol szellemi munkássága közepette is (különösen a „Religio és Nevelés“-be Írogatott és idegen munkákat fordítgatott) visszanyerte egészségét. 1839-ben újra visszatér egyházmegyéjébe és Pap László helyébe újra megbízást kapott a lelkiigazgatói teendők végzésére; 1851-ig töltötte be ebbeli hivatását növendékeinek bizalmában és szeret etében. „Volt, aki a szentrendek felvételére előkészítő intelmeit szíve mélyén híven megőrizte. Volt, aki a szigorú tekintetű gyóntatónak atyai jóságát áldva dicsérte. Volt, aki jótéteményeit is élvezte. Mások vigasztaló részvételét, sokan komoly feddésnek visszatartó hatását emlegették.“1)

Azonban működése korántsem volt a papnevelőintézet falai közé szorítva. Nagy önfeláldozással gondozta 1840— 1847-ig a börtönben sínylődő foglyok lelki ügyét. 1844-ben Szombathelyen és környékén megalapította s megszervezte az Élő Olvasótársulatot. Ezen ájtatosság emelésére a székesegyházban behozta az adventi és nagybőjti szentbeszédeket; amíg tehette, ő maga tartotta azokat, halála előtt pedig végrend eletileg alapítvánnyal gondoskodott, hogy ezen szentbeszédek — adventben és nagyböjtben -— örök időkre megtartassanak. Sokat fáradott azon, hogyan lehetne a papságot megnyerni a lelkigyakorlatok végzésére, mert ettől várta a lelki élet föllendülését. 1851-ben lelkigyakorlatokat tartott a szemináriumban papok számára, melyeken résztvettek a ka- *)

*) „Religio“ 1862. II. félév, 36. sz. 285—286. 1.

59