Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története II. 1777-1929 (Szombathely, 1929)

Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1844 - 1929) - VI. Dr. Kappel János: Szenczy Ferenc

Korrekt, egyházias érzületü főpap. Mély, meggyőződéses hit hatja át. Benne a dogma életté vált. Hinni! Ezt hangsúlyozza körleveleiben, prédikációiban is. Fáj neki a közöny. Ebből táplálkozik az ő szigorú egyházias szelleme; az Isten és egyház törvényeinek hű őre, megvédi jogait, ha kegyvesztett is lesz. Sürgeti intézkedéseinek szigorú végrehajtását papjainál, híveinél egyaránt; az előkelő pozició, — ha egyházi törvényről van szó — nem képez kivételt. Egy előkelő katolikus főúrnak nyílt leplezetlenséggel tárja föl az egyház tanát a házasságra nézve. Azt írja: „A katolikus anyaszentegyháznak megmásíthatlan tana szerint az érvényesen kötött házasság felbonthatatlan lévén, az olyan bírói ítéleteknek, melyek ilyent felbontanak, határozatai nem lehetnek törvényesek. Ezen leplezetlen nyilatkozatot Méltóságodnak tenni tartoztam, részint lelkiismeretem megnyugtatására, részint pedig az okból, hogy e tárgyban nyilvánvaló tévedését se Isten, se ember előtt azon ürügy alatt ne igazolhassa, mintha törvényes lelkipásztorától tévedésének megigazítására figyelmessé sem tétetett volna.“1)

Egyházias szelleme kifejezést nyer az egyház fejével szemben is, mikor annak szomorú sorsán aggódik, híveit részvétnyilatkozatok aláírására felszólítja2) és gyűjtést rendez, melynek eredményekép 1000 forintot küld IX. Pius pápának.3)

Jó pásztora híveinek. Papjai benne jóságos atyjukat látják, akihez mindig bizalommal fordulhatnak, aki igazságosan bírál el mindent, előzetes, alapos kivizsgáltatás után. Törekszik megismerni híveit és őket a bérmálás szentségének kegyelmeiben részesíteni; ezt még életének utolsó éveiben sem mulasztja el, mikor már sokat gyengélkedik. Körlevelei, amelyeket papjaihoz intézett, telve vannak utasításokkal a hitélet emelésére. Lelkűkre köti, hogy a lelkek üdvössége legyen a legfőbb törvény. Keressék fel híveiket, „értekezzenek velük fesztelen testvéri gyülekezetükben s saját tüzűk hevénél őket is hasonló buzgalomra fogják gyúlasztani.“

Izzó hazafisága közmondásos volt. Emiatt lett kegyvesz- *)

*) Püsp. ley. I. állv. 1854. évi iratok. 227. sz., febr. 15-én kelt.

2) L. 1860. márc. 4-én kelt körlevélben: „Condolentionales Sanctissimo Domino Nostro Pio Papae IX. humillime substernendae.“ Ezen részvét a pápának igen jól esett; meleghangú válaszlevelét lásd a 1860. nov. 4-i körlevélben.

3) V. ö. „Religio“ 1860. I. félév 45. sz. 403. 1.

56