Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története II. 1777-1929 (Szombathely, 1929)
Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1844 - 1929) - VI. Dr. Kappel János: Szenczy Ferenc
rétében a püspöknek jóindulatát, visszatértükkor azt vallják, mondogatják, nem tudják szóval kifejezni, milyen megtiszteltetésben volt részük. Máskor is megtiszteli őket a püspök és felkeresi őket, mikor közelükben van dolga. Két hordozható oltárt, ritka virágokat küld nekik.1) A Szent László-társulat ügyét a legmelegebb pártfogásban részesíti. Külön e célra kiadott körlevelében2) fordul papjaihoz kérve őket, hassanak oda, hogy híveik hónaponkint 6 krajcár tagsági díjat fizessenek. Az első sikertelenség ne riassza vissza őket a további buzgalomtól. Törekedjenek gyűjtéssel is lehetővé tenni,hogy a Havasalföldön és Oláhországban élő katolikus testvéreik sorsán enyhítsenek. Érdemes megjegyezni a megokolást: ,,Meg lehet, hogy közel áll az idő, midőn a magyarhoni katholikus egyháznak is élet-halálharcot keilend kiállania, mikor összes híveink erkölcsi támogatására lesz szüksége, hogy régi fényének még csak némi maradványait megmenthesse. Készüljünk a harcra s bizonyára nem készülhetünk sem okosabban, sem méltóbban, mintha híveinkkel már most lépünk azon szorosabb erkölcsi frigyre, melynek látása elleneinknek tiszteletet parancsoljon.“ Az 1867. december 24-i körlevél elismeréssel adózik a papságnak, hogy oly szép eredménnyel szolgálja ezt a magasztos eszmét. Ebben is jó példát mutatott Szenczy, mert a Szent Lászlótársulat javára 500 forintos alapítványt tett.3) Az a benső kapcsolat, amely őt a szemináriumhoz fűzte, sohasem szakadt meg. Szívesen vett részt a kispapok próbaprédikációin; vizsgálataikon is megjelent.4) Szeretett velük eltársalogni. A kispapok protocolluma 1860. április 7-én megörökíti, hogy a klerikusokkal együtt látogatta meg a szentsírt a Kálvárián, a ferencrendi s domonkosrendi templom>) U. o. 392. 1. 2) Kelt 1861. szept. 4. V. körlevél; a bevezetésben vázolja a Szent Lászlótársulat célját: „a) a szűkölködő keleti katholikusoknak, főleg az ott letelepedett magyaroknak oktató s egyéb jótékony intézetek felállítására segélyt nyújtani“; különösen Oláhországban és Havasalföldön siralmas e tekintetben az állapot; papot, templomot, iskolát kényszerülnek nélkülözni; b) segélyezni a pogányok közt működő misszionáriusokat is; c) s végül anyagi segítségével nemzeti közintézmények létesítéséhez és fenntartásához hozzájárulni. 3) Papi névtár 1885. XIII. 1. 4) Lásd a kispapok jegyzőkönyvét. 52
