Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története II. 1777-1929 (Szombathely, 1929)
Negyedik rész: Adatok a Szombathely-egyházmegyei papság működésére vonatkozólag
Belgiumban, s tapasztalatairól bő és érdekes beszámolót tartott az akadémia tudósai előtt. Egyházi munkásságának elismeréseid a király 1832-ben nagyváradi literátus kanonokká s battai c. apáttá nevezte ki. Nagyváradon azonban sohasem lakott, nagy elfoglaltsága miatt még beiktatására sem ment le, Delinger János kanonok helyettesítette. (Karácsonyi János c. püspök úr szíves közlése.) 1838-ban súlyos csapás érte. A sok munka és fáradozás aláásta egészségét s gutaütést kapott. A baj egyelőre nem volt halálos, de az élet számára már csak vánszorgás maradt. Megtehette volna, hogy ezek után visszavonul Nagyváradra, de annyira szerette a katedrát, hogy, bár lefokozott erővel, de továbbra is nagy lelkesedéssel vállalta a tanítást. Az utolsó Vass László aláírása. babért életében Kopácsy hercegprímástól kapta, ki, mint Esztergomvármegye örökös főispánja Vass Lászlót 1842. elején táblabíróvá nevezte ki. A kitüntetés után rövidesen, 1842. március 24-én elköltözött az élők sorából. Munkásságának legfőbb célja és legszebb gyümölcse csak részben látott napvilágot. Egyháztörténelmének első, bevezető kötete: Institutiones historiae Ecclesiasticae N. F. Introductio. Pest, 1828-ban hagyta el a nyomdát, a többi — három vaskos kötet -— kéziratban maradt. (Egyetemi könyvtár őrzi.) Egyéb munkái: Breves animadversiones in opus J. Alber. Pest, 1826. Responsum ad Appendiculam J. Alber. U. o. 1827. — Dictio anniversaria instaurationis die reg. scientiae Universitatis Hungaricae habita. 1828, Budae. -— Carmen honoribus excell. ac. ili. Dni Antonii comitis Cziráky. Pest, 1829. — Örömvers a kir. magyar főiskola budai beiktatása ötvenedik esztendejére. U. o. 1830. — A párisi érsek határozata. U. o. 1838. — Néhány szó azon iratra: írói rágalmazás, azaz cáfolása az Athenaeum f. é. júl. 29. számában foglalt „írói orzásnak.“ U. o. 1842. — Demosthenes és Cicero. Tudományos Gyűjtemény 1833. — Szepesy Ignác Magyar új Testamentuma I. kötetének 26* 403