Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története II. 1777-1929 (Szombathely, 1929)

Negyedik rész: Adatok a Szombathely-egyházmegyei papság működésére vonatkozólag

lett, 1830-ban a M. Tudományos Akadémia tagjává választotta, 1835-ben pedig Szalay Imre örökébe lépett, mikor megkapta az egyetem erkölcstudományi és lelkipásztorkodástani tanszékét.

Három lusztrumot töltött az egyetemi katedrán is, mint az ország minden részéről kiküldött kispapok tanára. Ez idő alatt ötször viselte a dékáni hivatal terhes tisztségét s megírta háromkötetes nagy munkáját: A lelkipásztorság tudományát. Először latinul dolgozta ki, de jobbnak látta, ba az annyira életbevágó s teljesen gyakorlati irányú könyvet magyar nyelven teszi közkinccsé. Munkáját 1843-ban a hittani kar a Horváth-í'éle pályadíjjal jutalmazta, de Szilasy nagylelkűen lemondott a 250 írt-os jutalomról oly értelemben, hogy azt a legjobb magyar-latin hittudományi szótár írója kapja meg. A jutalmat Dr. Nagy János szombathelyi teológiai tanár nyerte el.

Sokat utazott Szilasy, hogy így értékesen használja ki a pihenés perceit is, és az így nyert tapasztalatokat előadásaiban is gyümölcsöztesse. 1833-ban járt Olaszországban, az 1841— 47-i szünidőkben pedig bejárta egész Közép- és Nyugateurópát.

1852-ben búcsút mondott az egyetemnek. Szaniszlónak sikerült sok huza-vona után Szilasyt, egykori megyését és tanártársát a nagyváradi káptalanba behoznia (1852. III. 30.). 33 éves tanári pálya után ugyancsak megérdemelt kitüntetés volt ez. A pesti egyetem szegényebb lett ugyan egy értékes tanárral, de Nagyvárad bőkezű emberbaráttal gazdagodott. A megyében élő szegényebb alsópapságot tetemes összeggel segélyezte, a munkás tanítókat bőségesen jutalmazta, a fiúárvaházát pedig 6000 frt-os alapítvánnyal kisszemináriummá alakította. Sok özvegynek, árvának szeméből törölte ki a könnyet, sok elhagyott templomot díszíttetett fel Isten dicsőbb hajlékává.

Hét évig működött ily áldásosán; 1859. november 4-én eljött érte a Halál, hogy végetvessen az érdemszerzés idejének s ajtót nyisson neki az örök jutalom hazájába. A hálás tanítványok könnyes-szemű serege, a jóbarátok és ismerősök gyászoló tömege állta körül nagyváradi sírját.

A már említett két nagy munkáján kívül terjedelmesebb dolgozata az 1856-ban megjelent: Philosophiai tanulmányai, melyet Toldy Ferenc adott ki már megjelent és még kézirat -400