Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története II. 1777-1929 (Szombathely, 1929)
Negyedik rész: Adatok a Szombathely-egyházmegyei papság működésére vonatkozólag
Féltő szeretettel gondoskodott kispapjairól, ápolta, védelmezte a papság lelki és anyagi érdekeit, példát adott házanépének, kikkel közösen végezte a reggeli és esti imát, jó pásztorként vezette híveit, mindenütt ott volt. Ily mozgalmas, áldozatkész élet nem csoda, ha megtörte erejét s megérlelte benne a lemondás gondolatát. 1861-ben Róma, 1867-ben a káptalan vonatta vissza a már beadott lemondást. 1868-ban azonban már hiába volt minden kérlelés, nem tágított s IX. Pius is eleget tett kérésének. Ott hagyta a könnyező Váradot s először szülőhelyére, majd a hietzingi kapucinus kolostorba vonult vissza. 1869. december 13-án azután Nagyvárad egyik legnagyobb püspöke, Róma grófja, a pápa trónálló főpapja, a király v. b, t. tanácsosa a világtól elvonulva örök álomra hányta jóságos szemét. Teste a hietzingi temetőben pihen. A már említett munkáin kívül dolgozott Szalay prédikációs folyóiratában. Továbbá: Doctrina religionis catholicae in usum Academicae iuventutis Libri I—IV. (Pest, 1832.) c. munkája volt híres, melvet bátvja, József magyarra fordított. (1839—40.) Nagyváradon a hálás kegyelet utcát nevezett el róla. Mikor az oláhok bevonultak, egy pópájuk nevével cserélték fel azt. Ha sokáig tart uralmuk, talán szobrát is feldöntik, de a szívekből emlékét ki nem törölhetik. Addigra a haragos erdélyi szelek derékba törik a kék-sárga-piros zászlót! . . . Irodalom: Hazai és külföldi tudósítások. 1830. II. 12. 1834, 1836. Vasárnapi Újság. 1863 (arcképpel), Hajnal Album. Pest, 1867. (arcképpel), Budapesti Közlöny. 1869, M. Sión. 1892. M. Tudós Társaság Évkönyve. 1843. Lopussny: Szaniszló F. élete N. várad. 1896. Pallas: Lexicon. XV. Akadémiai értesítő. 1906. Révai XVII. 354. Dr. Szilcisy János (1795—1859). Pedagógiai és pasztorális munkássága tették nevét ismertté. 1795. január 7-én született a vasmegyei Rögöte községben. Gyermekkorának csak nagyon rövid részét élte itt, mert elemi iskolába már Hosszúperesztegre járt. A gimnáziumot Szombathelyen kezdte és Sopronban végezte. A líceális osztályokra újra Szombathelyen iratkozott be s itt kérte 1813-ban felvételét a papság soraiba. Pesten volt teológus, hol jó nyelvérzékével tűnt ki, s tót kispap-társai számára latinnyelvű magyar nyelvtant írt. 1817- ben elvégezte a teológiát, fiatalsága miatt azonban egy évig szárazkáplánkodnia kellett s ezalatt Sopronban a felsőbüki Nagy családnál vállalt nevelői állást. 1818. tavaszán megkapta 398
