Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története II. 1777-1929 (Szombathely, 1929)

Negyedik rész: Adatok a Szombathely-egyházmegyei papság működésére vonatkozólag

I. 260. Pallas Lexikon. XV. 375. Irodalomtörténeti közlemények 1900. 230. Fejér: Hist. Academiae. 165. Magyarország vármegyéi és városai. III. 341. Rézbányái: A hitszónoklás története. 233. Kazinczy levelezése. XVIII. s köv. k. Révai Lexikon XVII. 318.

Dr. Szaniszló Ferenc (1792—1869). Nagyváradon, sz. László városában, ahol az erdélyi szelek most kék-sárga-piros zászlót lobogtatnak s Trianon parancsára a város nevét Oradea Mare-ra változtatták, szemben a székesegyházzal áll egy hatalmas szobor. Méltóságos püspöki alakot ábrázol s a művész a szobor talpára ezt véste: Tordai Szaniszló Ferenc, a szegények atyja, a jó pásztor. Újságok lármája szokott máról-holnapra szürke embereket is naggyá tenni, hogy egv-két nap múlva még a megérdemelt kicsiségnél is alacsonyabbra rántsa őket. De akinek emlékét kőbe faragják, akinek alakját ércbe öntik, az nem mindennapos egyén, értéket rejt magában, ilyen ember volt Szaniszló Ferenc.

Magasívelésű pályája Szombathelyről indult ki. 1792. augusztus 2-án született. Atyja Sz. Márton, anyja Ferber Erzsébet. Apja ötvösművész volt, de korán elhalt, úgyhogy a nevelés minden gondja-terhe kezdve az elemi iskolától egész a szemináriumig az özvegy édesanyára hárult. A jámbor gyermek példás viselettel és vasszorgalommal hálálta meg azt. Mikor kispapnak jelentkezett, Somogy püspök tanulmányai végzésére a pesti egyetemet jelölte ki. Már itt a valamikori pálos-kolostor áhítatgerjesztő falai között kialakult benne a példás papi lélek. 1815-ben szentelte fel püspöke s mindjárt mint tanulmányi felügyelőt alkalmazta a papnevelőintézetben. E bizalmi állásban csak egy évig működött, mert püspökének parancsa Bécsbe rendelte, hogy a felsőbb papnevelőintézetben — bár már doktor volt — tudományos látókörét szélesítse. Fiatal ember volt még s Bécs figyelmét máris magára vonta, mindenfelé tisztelettel emlegették nevét. így érte az a kitüntetés, hogy 1818. sz. István ünnepén neki kellett az ünnepi beszédet mondania. A keresztény hazafiságot választotta ki beszédtárgyul s beszélt arról tiszta papi lelkesedéssel, igazi magyaros hévvel s bár nem mondott semmi bántót, a feltiizeltség pillanatában is tapintatos maradt, a magas udvar nemtetszéssel fogadta a beszédet. Szaniszló kegyvesztett lett, el kellett hagynia Bécset. Visszatért egyházmegyéjébe s tíz évig szolgált ott különféle minőségben. Először udvari pap volt, de egy év múlva átköltözködött a szeminá-392