Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története II. 1777-1929 (Szombathely, 1929)
Negyedik rész: Adatok a Szombathely-egyházmegyei papság működésére vonatkozólag
nek félszázados jubileumát ülte, az alma matert arabnyelvű ódával köszöntötte. Ez volt az első arabnyelvű sajtótermék, mely Magyarországon megjelent. A hittani kar pályázatot hirdetett: A keresztény anyaszentegyház tanítása a három első században címmel. A díjat Nagy Jánosnak latinnyelvű munkája nyerte el. Idegenajkú kispaptársainak két éven át volt a magyarnyelvben oktatója s ekkor írta értékes munkáját: Grammatica linguae ungaricae cum parallelismo inter aramaeam, hebraeam, arabicam et ungaricam ducta. Pest, 1832. A magyar nyelv felvirágoztatásának gondolatát a kispapok is magukévá tették, s 1831-ben megalakult a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája. A nagy múltra visszatekintő nemes Iskola szép munkát végzett: eredeti és fordított munkákat adott ki egész kis könyvtárterjedelemben, melyek valóságos gyöngyei teológiai irodalmunknak. Az egyesület nemsokára százéves fennállását ünnepli s a szombathelyi egyházmegye büszkén gondol arra, hisz az egyesület egyik megteremtője s legelső elnöke egyházmegyénk fia, Nagy János volt. 1832-ben szentelték fel s Baltavárra, majd Rábaszentmihályra küldték káplánnak. 1835-ben bekerült Szombathelyre mint a kispapok tanulmányi felügyelője s a káptalan karkáplánja. 1837-től kezdve jogi előadásokat tartott, 1839-ben a szentírástudományok s a keleti nyelvek tanára lett; ezt az állását megtartotta 33 esztendőn keresztül. Nagy felkészültséggel látta el hivatalát s amellett nagy szorgalommal forgatta a tollat. Dolgozott az egyházi beszédek Gyűjteményébe, Tudományos Gyűjteménybe, Sionba, Athenaeumba, Religio és Nevelésbe, Fasciculi litterarii ecclesiasticibe. A magyar nyelv szóalkotó és módosító ragjainak nyelvtudományi vizsgálata (Buda, 1834) c. munkáját a Tudományos Akadémia pályadíjjal jutalmazta. 1835-ben megszerezte a teológiai doktorátust s ekkor írta aszketikus munkáját: A jó lelkipásztor képe. Pest, 1835. A már 1830-ban megjelent munkáját: Tiszta magyar gyökök — 1839-ben az Akadémia ismételten pályadíjjal tüntette ki. 1845-ben a hittudományi kar jutalmazta a Szilasy János által felajánlott összeggel Magyar-latin egyházi műszótárát, mely bámulatos szorgalmának s kitűnő nyelvérzékének volt gyümölcse. Ennyi siker után valóságos tekintély volt tudományos körökben. A Tudományos Akadémia már 1833-ban levelező tagjává választotta, 388
