Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története II. 1777-1929 (Szombathely, 1929)

Harmadik rész: Desics Ignác: A Vasvár-szombathelyi székeskáptalan története főbb vonásaiban

Ezek közül a birtokok közül idők folyamán több más kézre került. Ma a káptalan birtokai a következő községekben fekszenek: Csipkerek, Felsőoszkó, Győrvár, Kemenesszentpéter, Kenéz, Lipárt, Olaszka, Pácsony, Pápőc, Szombathely, Vasvár, Vág.

1777-ben Mária Terézia Szombathelyen püspökséget alapított, a társaskáptalan székeskáptalanná lett, a királynő kettővel emelte tagjainak számát s hogy ellátásukról kellőleg gondoskodjék, 1779. december 31-én kelt adománylevelével a pápóci perjelség egy részét u. m. Pápóc község felét, Kemenesszentpétert és Csonkást a káptalannak adta.

III. A KÁPTALANI LEVÉLTÁRRÓL.

A vasvári társaskáptalan levéltárát templomának sekrestyéjében őrizte.1) A vasvári káptalan temploma a Köveshegyen állott, amely a mostani Jégverem-, Káptalan- és Árokhegy-utca közt emelkedik. A templom a dombtetőnek közvetlenül a Jégverem-utca fölötti szélén volt, kettős tornya pedig a szóhagyomány szerint kelet felé nézett.1 2)

Szombathelyre költözködés után eleinte saját helyiségeiben őrizte levéltárát a káptalan, majd 1667-től kezdve a Széchenyi György győri püspök által épített várkápolna tornya alatt.

A vártemplom lebontásakor (1792) a levéltár a szemináriumba, innen pedig jelenlegi helyére, a székesegyház sekrestyéi fölötti két nagy terembe került. A belső teremben vannak az értékesebbnél értékesebb Árpádkori és későbbi okmányok, az első teremben az indexek és jegyzőkönyvek. Az indexek 1200-tól 1850-ig, a jegyzőkönyvek (protocollumok) 1540-től napjainkig vezettetnek.

A levéltár utolsó rendezését 1894-ben e sorok írója végezte.

1) 1274-ben a káptalan átírja egy oklevelét, amelyet „in camera eccl. nre repositum“ megtalált. H. O. VIII. 170. — Egy 1378-ban kelt oklevél újra említi, hogy a káptalan a sekrestyéjében őrizte a levéltárát. H. O. VIII. 74. (59. sz. j.)

2) A dombtetőn még 30 évvel ezelőtt is látható volt a templom falainak nyoma. Az 1698. február 23-án felvett Kazó-féle vis. can. szerint: „a városon kívül délre egy minden oldalról kimagasló hegyen állott a sz. Mihály arkangyal tiszteletére sz. István király által építtetett templom. Ez a pusztulás folytán már alaktalan; a torony, sekrestye és falak s a kőasztal még épek.“ (V. ö. Novák Mihály: Vasvár története. 1901.)

20*

307