Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története II. 1777-1929 (Szombathely, 1929)
Harmadik rész: Desics Ignác: A Vasvár-szombathelyi székeskáptalan története főbb vonásaiban
eseményeket e műnek a püspökök életét s működését tárgyaló része ismerteti. E korszak történetének leghűbb forrását a káptalan üléseiről felvett jegyzőkönyvekben s a Szily és Somogy püspökök kánoni látogatásai alkalmával felvett visitatio canonicá-kban találjuk. II. A KÁPTALAN LEGFONTOSABB ADOMÁNYLEVELEI. A káptalan legrégibb adománylevelét III. Béla a XII. század végén állította ki. Szentmihályfalva községet és Lapsa majort adományozza ebben a vasvári társaskáptalannak. Mind ez az adománylevél, mind a következők megvannak a káptalani levéltárban.1) II. András 1217-ben kelt okirata megerősíti atyja adományát. Egy másik okiratban, mely 1224-ben kelt, II. András a káptalannak adományozza a pácsoni birtokot s megerősíti mindazokat az adományokat, melyeket magánosok a káptalan javára tettek. Egy harmadik okiratában a keresztes háborúra készülő király Péter győri püspök kérésére megbízza Poth-ot, a későbbi nádort, hogy távollétében védelmezze meg minden ellenséges támadással szemben a vasvári káptalant.2) A levéltár 1411-ből egy határvizsgáló levelet őriz, amelyet Gara Miklós nádor parancsára Vasvárott állítanak ki. Ebben a vasvári káptalan törzsbirtoka mint „Szent István király adománya“ („Donatio Stepbani Regis“) említtetik. 1412-ben Zsigmond király a négy csehi szőlő, a gyeli puszta és malom 1217-ben történt adományozását, 1424-ben pedig Szentmihályfalva, Lapsa, Pácson, Olaszka és Karakó adományozását erősíti meg. 1240-ben András pozsonyi gróf Kenézt visszaítéli a káptalannak; 1423-ban újra visszahelyezik a káptalant e birtokba s Mátyás király 1484-ben újra megerősíti a vasvári káptalant Kenéz birtokában. 1266-ban Arnold gróf a henyei völgyben egy 'szőlőt adományoz a káptalannak. 1484-ben Mátyás király a káptalannak nyolc levelét erősíti meg, amelyek az 1283., 1352. és 1353. években adattak ki. *) *) L. 21. és 22. index. 2) V. ö. Schönvisner i. m. 365. 1. 305
