Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története II. 1777-1929 (Szombathely, 1929)

Harmadik rész: Desics Ignác: A Vasvár-szombathelyi székeskáptalan története főbb vonásaiban

vei kimondja, hogy a káptalannak Szombathelyre „mint biztonságosabb helyre“ kell átköltöznie.1) Ez hamarosan meg is történt, az 1586. évi káptalani kiadványokat már Szombathelyről keltezik. A káptalan neve megváltozik, új neve: „A vasvár-szombathelyi társaskáptalan.“

A társaskáptalan élete Szombathelyen csakhamar virágzásnak indult. Elősegítette ezt az, hogy mint hiteles hely működési körét a szomszéd vármegyékre is kiterjesztette s oly jelentőséget nyert, hogy az országos rendek azt mondhatták róla, hogy „nélküle a dunántúli részek el sem lehetnek.“2)

A távoleső győri káptalanon kívül ez volt az egyetlen dunántúli hiteles hely, mely a mohácsi vész után szakadatlanul és több mint száz éven át, a veszprémi káptalan helyreállításáig (1635—85) egyedül folytatta működését.

A káptalan sokban hozzájárult Szombathely felvirágoztatásához, de azért apró csatározások is folytak a kanonokok és a város magisztrátusa között, főleg az adófizetés miatt. Elsőnek az 1648. évi országgyűlés mondotta ki a 120. t.-c.-kel a káptalanok adómentességét, majd Keresztély Ágost szász herceg, Magyarország hercegprímása és Győr püspöke hozott a káptalanra kedvező döntést s végül maga az uralkodó tiltotta le Szombathely városát minden önkényes adóztatásról 1718. december 2-án kelt leiratával.

3. A VASVÁR SZOMBATHELYI SZÉKESKÁPTALAN.

A szombathelyi püspökség felállításával 1777-ben a társaskáptalan székeskáptalanná lett. Címe ezentúl: „A vasvárszombathelyi székeskáptalan.“ (Capitulum Cathedralis Ecclesiae de Castroferreo.)

Mária Terézia 1779. december 31-én kelt adománylevelével a pápóci perjelség egy részét (a kemenesszentpéteri uradalmat) az új székeskáptalannak adta, a kanonokok számát kettővel emelte s véglegesen hatban állapította meg.3)

A székeskáptalan történetére vonatkozó legfontosabb

x) „Capitulum Castriferrei una cum sigillo et protocollo Sabariam veluti tutiorem locum transferatur, cum eiusdem Capituli bona citra Rabum fluvium maiori ex parte habeantur.“ (1578. I. 20. §.)

2) „Sine quo partes transdanubianae subsistere non possunt.“ (1647. évi 120. t. c.)

3) Az adománylevelet eredeti szövegében 1. e mű függelékében.

304