Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története II. 1777-1929 (Szombathely, 1929)

Második rész: Dr. Székely László: A szombathelyi szeminárium története

A negyedéves kispapok 1914. szeptemberétől fogva betegápoló munkában vettek részt. Vöröskeresztes karszalaggal jártak ki naponta a kórházakba. Később a harmadévesek is csatlakoztak hozzájuk. 1915-ben már hat kórházba osztva teljesítettek szolgálatot, két kispap pedig a répceszentgyörgyi püspöki kórházban teljesített szolgálatot. A vakáció folyamán heti beosztással váltották fel egymást a betegápolásban. Kötelességüket híven teljesítették, ismételten részesültek hivatalos elismerésben. Némi fizetést is kaptak, mellette pedig tanulmányaikban sem maradtak el, mert hetenként felváltva tanultak és ápoltak. A betegeknek leikével is törődtek, előkészítették őket a szentségek fölvételére. A kispapság lelkére átragadt az általános lelkesedés, de később a panamák és sok lelkiismeretlenség híre, a borzalmasan megcsonkított katonák látása, a győzelmek és veszteségek aggasztó váltakozása s a gyászesetek, amelyek nem kíméltek meg egy családot sem, nyomasztólag hatottak rájuk.

Karácsonyukat csak a jótett öröme tette széppé. Ajándékaikról a beteg katonák javára lemondtak s az Emberbaráti kórház betegeit heten teremről-teremre járva karácsonyi énekeikkel vigasztalták (1914).

A szeminárium épületébe betelepítették a püspöki elemi iskola osztályait (1914. szept. 18-tól 1916. április 8-ig), hogy a püspöki elemi iskola termeit katonai kórház vehesse át. Az iskolás gyermekek állandó zajongását nehéz volt elviselni. Kivonulásuk után is még takarékossági szempontból két múzeumban helyezkedtek el a növendékek. Hiszen elfértek. A kispaplétszám rendkívül leapadt. Az alsó évfolyamon a háború harmadik évében mindössze csak öt növendék volt. Ekkor már a betegápolást sem folytatták. 1915-ben öt, következő évben egy, 1917-ben már csak két elsőéves növendéket vettek föl. A szeminárium történetében ez volt az első és utolsó' eset, hogy a paphiány veszedelme fenyegetett.

A tanéveket, ha némi rövidítéssel is, sikerült befejezni. A Veni Sancte szeptember közepén volt, az évet pedig május végén (május 22—29) fejezték be. Bár a háború alatt anyagiakban itt-ott nélkülözni kellett: a villany bevezetése az ódon épületbe mégis ebbe az időbe esik (1916).

Az 1918—19-es év volt a leghányatottabb.

Pedig ebben az évben kisszeminárium is nyilt meg inté-285