Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története II. 1777-1929 (Szombathely, 1929)

Második rész: Dr. Székely László: A szombathelyi szeminárium története

buzdította a szentelendőket a breviárium beszerzésére. Tehát nem az intézettől kapták a breviáriumot.1)

A NÖVENDÉKEK.

A kispapok létszáma Bőle alatt lassú apadásnak indult. Nem a hivatások csappantak meg, hanem a szükséglet. 1842- ben volt rendesen két, a helybeli kolostorból bejáró bosnyák ferences, olykor egy-két premontrei, sőt dominikánus is. A boszniaiakkal kellemetlenség is van. A tanároknak külön kell foglalkozni velük, mert nem tudnak bekapcsolódni a tanmenetbe és több tárgyat magánúton kell elvégezniük, a tanárok vezetése alatt.

A szemináriumban vannak elszállásolva azok a felszentelt papok is, akiknek még nem tudnak állást adni. A kispapi jegyzőkönyvek 1842-ben emlékeznek meg róluk, amikor egyikük kihágásai miatt szorosabb fegyelem alá fogták őket:2) meg kellett elégedniük a kispapok kosztjával, a kanonokokkal együtt kellett végezniük a breviáriumot s a kápolnában szentírás-olvasáson is meg kellett jelenniük.

Ezeken kívül még 10—15 reverendába öltözött filozófus is lakott a szemináriumban. Ezeknek azonban csak kisebb része volt a szombathelyi. A többiek veszprémiek,8) székesfehérváriak és győriek voltak, sőt horvát kispapokat is küldött hozzánk a zágrábi püspök magyar szóra.4 * * *) A candidatusok szép intézménye Bőle alatt teljesen s végleg megszűnik.

A szombathelyi egyházmegye ebben az időben is általában két növendéket küldött a pesti teológiára, alapítványi helyre, kettőt pedig a bécsi egyetemre. A pestieket az 1838-as nagy árvíz hazazavarta s egy félévet itthon töltöttek s nyilvános vizsgáikat kitűnően tették le.

A növendékek nappal hol 3, hol 4 teremben helyezkedtek el (beleértve a líceum hallgatóit is). Éjszaka négy dormitoriumban háltak, de téli időre három terembe zsúfolódtak

4) TP. 1831. április 6.

J) TP. 1842. február 19.

3) A veszprémiek 1832-ben elmaradtak, de 1838-ban szokatlanul sokan,

16-an jöttek.

4) Bőle jelentése Rómába. Püsp. lev. I. állv. 30. sz.

14

209