Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története II. 1777-1929 (Szombathely, 1929)
Második rész: Dr. Székely László: A szombathelyi szeminárium története
abban, ha ez a fontos hivatás mindig gazdát cserél. Ragaszkodni kell ahhoz az úgy látszik kiveszőben levő régi jó szokáshoz is, hogy a felszentelt papok még néhány hónapot a szemináriumban töltsenek a spirituális vezetése alatt. E zsinat a nagy nemzeti zsinatot akarta előkészíteni. De a püspök ezt már nem érte meg.1) 1822. február 20-án hamvazószerdán, miután előző napon papjai és kispapjai jelenlétében felvette az utolsó szentségeket, az Ürban csendesen elhúnyt. Akik ravatalát látogatták, életszentségét és jóságát meghatva emlegették. Híre járta, hogy szentté fogják avatni. Bizonyos, hogy a jozefinizmussal szemben ő volt a nagy ,,ho Cateehon“ és életszentségével nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a jozefinizmus nem pusztíthatott kedve szerint a szombathelyi egyházmegye papságának lelkületében. 4. BÖLE ANDRÁS KORA. Bőle András 1825. július 10-én foglalta el püspöki székét. Bőle püspök buzgó papi életének javarészét a szemináriumban töltötte el. József császár szomorú idejében csak a presbyter növendékeket segítette ismétléseikben, de a szeminárium megnyílásakor rendes tanár lett s húsz éven keresztül tanította a dogmatikát; azután még tíz évig maradt a szeminárium kötelékében, mint rektor. Az egyházmegye papjainak javarészét tehát tanította. Ha hihetünk azoknak a köszöntőverseknek őszinteségében, amelyeket a kor szokása szerint papok és világiak versengve írtak az új főpásztor tiszteletére, nagy lehetett a lelkesedés. A kispapok között is akadtak jeles poéták (Németh János, Hafner József), akik talán nem is az empire kornak tőlünk idegen és szinte visszataszító szokását, hanem szívük sugallatát követve iparkodtak résztvenni volt rektoruk dicsőítésében. A kispapok nem kapcsolódhattak be az installáció ünneplésének világi részébe, csak hallomásból vagy távolról értesülhettek a városi kivilágításról, a zsidók lampionos diadalkapujáról. De az egyházi résznek szemtanúi voltak, a J) Püsp. lev. I. állv. 205
