Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története II. 1777-1929 (Szombathely, 1929)
Második rész: Dr. Székely László: A szombathelyi szeminárium története
Szabad időben olvastak, beszélgettek, leveleket írtaké nyelveket tanultak, vagy a könyvtárt látogatták, amit Szily annyira hangsúlyozott, mert nagyon akarta, hogy a könyveket megszeressék. A kispapoknak nem volt szabad a könyvtárból könyveket kivinniök: ott kellett olvasni az olvasó szobában. Az elöljárók gondja kiterjedt a növendékek olvasmányaira is. Év elején mindenki bemutatta könyveinek jegyzékét a prefektusnak. Muzsikálni nem volt szabad a szemináriumban. A vakáció augusztus 28-án kezdődött. A kispapoknak be kellett jelenteniük, hol töltik a szünidőt. Céltalan, kósza utazások nem voltak megengedve. Odahaza hitoktatást, temetést végezhettek, prédikálhattak is a plébános engedélyével. Szünet végén a plébános értesítette az elöljáróságot viselkedésükről. Egy részüknek egyébként asszisztálások végett itt kellett maradnia. A kispapokon kívül Szily szándékai szerint felszentelt papok is tartózkodtak a szemináriumban. A negyedévesek nyolcnapos lelkigyakorlatot végeztek a pappászentelés előtt. Háromhónapos vakáció után visszajöttek, hogy a legszükségesebb tudnivalókat átismételjék és a papi funkciókat begyakorolják. Ezeknek a presbytereknek külön szabályaik voltak,1) melyekben szerepelt a napi félórás elmélkedés, lelkiolvasmány, tanulás, könyvtárlátogatás, segítés a szombathelyi plébánosnak és a püspöki hivatalnak. Szaktanár vezetése alatt foglalkoztak görög és héber nyelvvel, egészség- és gazdaságtannal. Havonta két próbabeszédet kellett tartaniok és pedig legalább egyet a hívek számára. Közülök egyik hetes volt s a betegek ellátását végezte szükség szerint. A SZEMINÁRIUMI ÉLET. E szabályok medrében folyt tehát a szemináriumi élet. Ennek az életnek nemcsak szombathelyi kispapok voltak részesei. Itt tanultak kilenc éven át (1793—1806) a zenggi egyházmegye horvátajkú növendékei. Fejenkint 200 frt.-ot fizetett értük a vallásalap. Volt idő, mikor a székesfehérvári teológusok is itt tanultak (1796—1802). Mikor pedig 1793-') L. püsp. lev. II. sz. 65. f. 187
