Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története II. 1777-1929 (Szombathely, 1929)

Második rész: Dr. Székely László: A szombathelyi szeminárium története

bízottal ott termettek és vásároltak. Különösen sok szép értékes könyvhöz jutott a II. József alatt feloszlatott szerzetek könyvtárából. A váthi szerviták, a pesti pálosok, a pöllaui ágostonrendiek birtokából nem egy értékes mű gyarapította gyűjteményét.1) Most ennek a szép könyvtárnak a szeminárium épületében szemelt ki helyet, hogy a kispapok és papok állandó használatára álljon. A második emelet délkeleti sarkában három egymásba nyíló szoba lett az új könyvtárhelyiség. A középső a legnagyobb. Ennek mennyezetére Dorfmeister István festette meg a négy szentatyának távlati megoldásában bravúros, élénk színekben és finom árnyalatokban pompázó értékes képét. Méltán mondják, hogy ez Dorfmeister legjobban sikerült és leggondosabb képe. A külső szobát basso relievo festmények díszítik. A legbelső szoba olvasó helyiségnek is szolgált. A könyvtárral szomszédos szobát a lelkiigazgató lakásának jelölték ki, mert ő lett a mindenkori könyvtáros, aki új munkatöbbletéért évi 50 forint fizetést kapott. Ezt a munusát és tiszteletdíját meg is tartotta egészen a háború utáni devalvációig, amikor is megmaradt a munus, de elmaradt a díj.

A szemináriumi élet medrét Szily szabályai állapították

meg.

Ezek szerint a felvételre jelentkezők a szentszék előtt felvételi vizsgát tettek. Az elsőéveseknek október 23-án kel- *)

*) Pálinkás Géza; A szombathelyi székesegyházi könyvtár codexeinek, ősnyomtatványainak, régi magyar könyveinek jegyzéke, 1892. Kézirat a szemináriumi könyvtárban.

185