Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története II. 1777-1929 (Szombathely, 1929)
Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1844 - 1929) - V. Egyed Ferenc: Balassa Gábor
és egyházi ügyelőadó lett, s mint ilyen az összes egyházi ügyekben nagy jártasságra tett szert.1) Nem csoda, hiszen minden nagyobb egyházi ügy az ő kezén ment át s így alapos bepillantást nyert a magyar kát. egyház akkori állapotába. Ettől kezdve Bécsben lakik s itt kiváló képességeit még inkább felismerik és a király nem is késik megjutalmazni. 1838-ban ansariai c. püspök, majd 1839. március 15-én a Megváltóról nevezett kapornaki javadalmas apát lesz.1 2) A hatesztendei bécsi tartózkodása alatt nemcsak képességeit ismerték fel s méltányolták, hanem meg is szerették. Az udvarnál is olyan kedvelt ember volt, hogy a megürült szombathelyi püspöki székre nem is jöhetett más számításba, mint ő. 1844. márc. 28-án tényleg meg is jelent a király kinevező levele.3) Június 17-én XVI. Gergely pápa megerősítette.4 5) Még ez év október 6-án Pozsonyban az orsolviták templomában Kopácsy József, esztergomi prímás, gróf Nádasdy Ferenc váci és Sztankovics János győri püspök segédletével püspökké szentelte. Ezen alkalommal nemcsak a templomot, de a templom terét is megtöltötte Balassának számos ismerőse, tisztelője és az „ájtatos közönség.“6) Mindjárt püspöki székhelyére indult, hova október 9-én „csendben“ megérkezett. 12-én jöttek össze papjai az üdvözlésre s másnap nagy körmenettel kísérték a székesegyházba. „Itt Hőgyey püspöki titkár felolvasván a pápa megerősítő levelét, Balassa a szószékre lépett s beköszöntő igen épületes beszédet intézett a néphez. Tárgyul szolgált: az Isten országának keresése és az azt elnyerni akarók a keresztény erények gyakorlására serkentetének.“ A szertartás után a püspökvárban ,,13 költő nemzeti nyelvünkön készült igen jeles versezete“ is felolvastatott. A várost este kivilágították tiszteletére. 7 óra tájban nagy éljenzés közt Balassa is megtekintette a 1) U. o. 2) U. o. Balassa volt az utolsó jav. kapornaki apát. Javadalmát püspök korában is megtartotta. Halála után néhány évre (1856) a jezsuiták kapták meg a birtokot. Balassa nagyon szerette Kapornakot. Nem múlt el év — még püspök korában sem — hogy hosszabb-rövidebb időt ne töltött volna ott. 1848-ban az ottani templom részére harangot is öntetett, amely ma is megvan a templom déli tornyában. (P. Nagyfalusy Lajos S. J. tanár szíves közléséből.) 3) U. o. 4) U. o. 5) Hírnök, 1844. okt. 8. 80. sz. 469. 1. 14