Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története II. 1777-1929 (Szombathely, 1929)

Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1844 - 1929) - VIII. Dr. Tauber Sándor: Hidasy Kornél

Hidasy nagyon komolyan fogta fel nemes hivatását és tehetségeinek, testi és lelki erejének és képességeinek teljes, osztatlan odaadásával egész életét és egyéniségét nemes hiva­tásának szentelte. Tanult, tanított, tökéletesítette a tudásban és lelki életben önmagát, hogy másokat is irányíthasson, ve­zethessen. Gyóntatott, prédikált, buzdított, tanácsokkal ve­zette növendékeit, akik mindannyian egyúttal lelki gyerme­kei is voltak. Prédikációira nagy gonddal készült elő, írásba foglalta azokat és ha később ismét felhasználta őket, javított, változtatott rajtuk. Hidasy tanári működése, eredményes nevelői és tanári munkássága, bár a hivalkodó, feltünnivágyó előretörtetéstől és minden érvényesülni kívánó erőlködéstől mentesen, csen­des mederben, úgyszólván észrevétlenül, rejtekben folyt le, mégis idővel országszerte ismertté vált, főként az onnan ki­került nemzedék révén. Trefort Ágoston, a nagyműveltségű és európai látókörű kultuszminiszter egyik miniszteri látogatása alkalmával meg­tekintette a nagyszombati főgimnáziumot és érseki konviktust. Amit itt látott és tapasztalt, nagyon meglepte, mert a többi ha­zai középiskola és internátus színvonalán magasan felülemel­kedő gimnáziumot és nevelőintézetet talált. Örvendetesen álla­pította meg, hogy itt nemcsak oktatnak, hanem nevelnek és pedig magyar hazafias szellemben, vallásos és erkölcsös irány­ban, alapos tudományos mederben és színvonalon. Meglepte a tanárok lelkes buzgalma, kifogástalan papi élete, fennkölt hivatásérzete, a külső fegyelem és rend, egyszóval az intézet­ben uralkodó szellem és ezért elismeréssel és dicsérettel hal­mozta el az igazgatót. Jól tudta ugyanis az éleslátású Trefort, hogy bármelyik középiskolának vagy nevelőintézetnek szel­lemét, didaktus színvonalát nem annyira a miniszteri és egyéb szabályrendeletek biztosítják és emelik, hanem főként az iskola vagy intézet igazgatója, aki megteremtője és irányí­tója az iskola szellemi életének. Ezért elhatározta magában, hogy Hidasyt, a jeles neve­lőt és igazgatót kínálkozó alkalommal olyan működési kör­ben fogja elhelyezni, ahol jeles képességei szélesebb körben is érvényesülhessenek. Ily módon, úgyszólván tudta és akarata nélkül, minden összeköttetés és protekció felhasználása nélkül került 1875. augusztus 2-án a kultuszminisztériumba, mint a kát. egyházi 128

Next

/
Thumbnails
Contents