Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története II. 1777-1929 (Szombathely, 1929)

Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1844 - 1929) - VIII. Dr. Tauber Sándor: Hidasy Kornél

val: Dolce nella memoria és amelyet észrevehetőig gyakran forgatott és nézegetett a boldogult főpap.

Ebben a gyűjteményben ott látjuk egyebek közt Lipovniczky, Szaniszló, Sujánszky, Szvorényi, Simor, továbbá Darboy, Antonelli, de Bonnechese (Rouen), Rauscher kardinálisok, nem különben Mermillod, Deinlein (Bamberg), Manning (Westminster), Melchers (Köln), Wedekin (Hildesheim), Leonrod (Eichstätt), Martin Conrad (Paderborn), Eberhard (Trier) püspökök, P. Beckx jezsuita generális, Schulte, Reinkens tanárok, dr. Windhorst, Májunké, Reichensperger Péter és Ágost, Schorlemer-Alst, Mallinckrodt politikusok és sok más akkor szerepet vivő férfiú arcképét.

Ezeknek életéből, példájából, harcaiból, önzetlen, áldozatos egyházi és politikai küzdelmeiből, céltudatos munkásságából az egyház jogaiért való lelkesedést, hitvalló állhatatosságot, az elvekben törhetetlenséget, ezek gyakorlati megvalósítása terén szeretettel és türelemmel párosult következetességet tanult.

Sem magánéletében, sem papi, püspöki és politikai működésében nem volt a machiavellisztikus elveknek és opportunisztikus megalkuvásnak híve. Amit az egyházra nézve jogosnak ismert, abból nem tágított; amit az egyház jogaira nézve sérelmesnek talált, nyíltan visszautasította és nem segítette elő sohasem. Nem alkudozott, paktált, licitált az elvek küzdelmeiben. A nélkül, hogy akadékoskodó, gáncsoskodó, előretörő, érvényesülni vágyó lett volt, ott, ahol az egyház jogainak védelmében szükség volt személyére és munkájára, sohasem hiányzott.

Nem volt világéletében színeskedő, alakoskodó. Nem mondott nyilvánosság előtt mást, mint amit meggyőződésesen igaznak, helytállónak tartott. Bizalmasabb körben éppen úgy nyilatkozott dolgokról és személyekről, mint nyilvános és hivatalos téren. Ha valaki ellen kifogása volt, minden kertelés és hátsó gondolat nélkül tudtára adta az illetőnek az igazság és szeretet minden sérelme nélkül, minden szenvedélyesség és keserűség nélkül. Biztos, hogy amit — akár kedvező, akár kedvezőtlen — valamelyik alárendeltjével közölt, azt előbb lelkiismeretének fóruma előtt alaposan és komolyan megmérlegelte. Főpapi méltóságának tekintélyét és súlyát az egész egyéniségéből kiáradó lelki összhang és életszentség szinte varázslatossá, ellenállhatatlanná tette, úgyhogy ön124