Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története II. 1777-1929 (Szombathely, 1929)

Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1844 - 1929) - VII. Füssy Tamás: Szabó Imre

népet és sokan könnyeztek. És ő beszélt törődött, de lelkes hangon a családról, a családi élet romlásáról. íme, utolsó beszéde fő vonásaiban:

„Kedves híveim! Megrémültén szemlélem a veszélyes áramlat tovaterjedését, mely éppen a családokat fenyegeti romlással és pusztulással. Kötelességet sértenék, ha e veszélyes áramlatra a családfőket figyelmeztetni elmulasztanám Nem mulasztom el, megteszem a figyelmeztetést. . . Ki tudja, nem ez lesz-e utolsó szilveszter-esti szózatom hozzátok! K. H. Aki, mint én is, életének alkonyához jutott s magát, hogy úgy mondjam, a nyugovóra fordult életnap visszaverődött sugaraival melengeti, vájjon mit Ígérhet magának? A fonnyadt levél minden percben lehullhat. . . íme ma még ahogy szólhatok, úgy vegyétek jó néven, amit mondani fogok.

A család sok jónak, sok örömnek és boldogságnak lehet forrása, de lehet forrása sok bajpak, sok fájdalomnak és szenvedésnek is.

Hogy jónak legyen forrása, egy a szükséges és ez az, hogy a családalkotók őszinte jóakarattal fogadják el az erkölcsi alapot s azon állhatatosan megmaradjanak. Ezen erkölcsi alap pedig nem más, mint a Jézus Krisztus által kihirdetett hitrendszer összes parancsaival együtt... E hitrendszer hozza magával, hogy a családalkotók már az első lépést, a házasságkötést Isten nevében az ő rendelése szerint tegyék meg. Tehát mint olyanok, kik Istenben hisznek, Isten tanúsága mellett igazat mondjanak akkor, midőn az élő anyaszentegyház színe előtt azt vallják, hogy egymást szeretik; komolyan, igaz szívvel tegyék a fogadást, hogy egymást soha semmiféle bajban el nem hagyják . . . Kik ily jó lélekkel lépnek a biztos erkölcsi alapra s az együttmaradásban örömüket találják, szívesen törekszenek a jólétet maguknak is, de azok számára is a lehetőségig megszerezni, kiket az Isten általuk kíván a világra hozni. A gyermeket úgy tekintik, mint az ég vigasztaló angyalát, mint az isteni szeretet és bizalom zálogát s mindent elkövetnek, hogy azok . . . Istennek kedves gyermekei, a társadalomnak hasznos tagjai, a hazának hűséges polgárai legyenek.

Egészen máskép áll a dolog az oly csaJádoknál, melyek az Istentől kijelölt erkölcsi alapot el nem fogadják. Mert vannak, kik Istent ismerni, hitrendszeréről hallani sem akar114