Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története II. 1777-1929 (Szombathely, 1929)

Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1844 - 1929) - VII. Füssy Tamás: Szabó Imre

felé útjukat, hogy felejthetetlen lelkipásztorukat meglátogathassák.

Szabó Imre híveit, akiket személyesen szokott Mária- Cellbe vezetni, a nagy rend, öltözetük tisztasága és szabatos egyházi éneklésük által lehetett a más processzióbeliektől megkülönböztetni. A prócessziók alkalmára többször maga készített éneket, ki is nyomatta és hívei közt szétosztotta. Az éneket aztán szabatosan meg is kellett tanulniok; a betanításban is többnyire maga fáradozott. Énekeltek is úgy az iszkáziak, hogy énekükön mindenütt épültek és gyönyörködtek.

Szabó Imre Kis-Cellbe érkezését az egész vidéken jelezték, mert esti szürkület után szónoki hatalmának egész varázsát ki szokta fejteni. Máriát dicsőítette, de az egyházunkat érintő korkérdéseket is röviden letárgyalta és pár szellemes megjegyzéssel megvilágította. Észnek, szívnek egyaránt táplálékot adott. Ilyenkor egész Kemenesalja betódult Kis- Cellbe. A tágas templom nem tudta a sok hívőt befogadni. Kedvező, enyhe időben a kálvária magasáról szólt az ájtatoskodók ezreihez. Nem tudjuk, hogy leírta-e ezeket a beszédeket, de olyan könnyedén beszélt, hogy nehéz volt megkülönböztetni előadásait, — melyekre készült — rögtönzéseitől, melyekben teljesen az ihletnek engedte át magát.

Alig volt a vidéken ünnepélyes alkalom: primicia (különösen azok primiciái, kik elöljárósága alatt tanultak Veszprémben), kiválóbb megtérések (mint pl. Kalmár József pápai ref. tanár megtérése, akinek a református tanári kar akkor küldte lakására tanszékétől való megfosztását tartalmazó ítéletét, mikor a megtért még a templomban volt elfoglalva); nevezetesebb búcsú (például a bakonybéli szent benedekrendi apátságban) és egyéb ünnepélyesebb momentumok, mint pl. amikor a Ranolder püspök által a Badacsony-hegy ormára állított keresztet szentelték föl, — melyet szónoklatával meg nem örökített. Előkelőbb családok tagjainak elhalálozásakor gyászbeszéd tartására és számos más alkalomra az akkor már országosan ünnepelt szónokot hívták meg. Általában szentbeszéd elmondására mindig készséggel ajánlotta föl szolgálatát. Nem is volt ez neki nehéz munka. Mikor a beszéd végére odaírta az ament, akkor már az egész fejében is volt.

Nagy elfoglaltsága mellett számos és jelentékeny dolgozata jelent meg egyházi és politikai lapokban is. Ezek jó ré94