Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története I. 1777-1928 (Szombathely, 1929)

Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1777 - 1843) - I. Felsőszopori Szily János

1792. A következő 1792-ik év elején, január 15-én, a székesegyházi könyvtár őrének, a szeminárium lelkiigazgatójának jutalmazására ezer forintnyi alapítványt tesz le a székeskáptalannál.

Március 2-án Dongó Mihálynak, győri kanonoknak és regnicolaris követnek ír a deficientia (nyugdíjas papok háza) ügyéhen. Feltétlenül szükségesnek tartja, hogy 10—12 nyugdíjas pap befogadására alkalmas otthon emeltessék. Az épület felállítása a vallásalap kötelessége. Arra az ellenvetésre, hogy a vallásalapnak nincs erre fedezete, azt feleli, adják a vallásalapot a püspökök és káptalanok kezelésébe, bizton reméli, hogy hozamából az eltörölt szerzetek is visszaállíthatok lesznek s azonfelül áj lelkészi állomások szervezésére és papi nyugdíjházak építésére is bőven fog telni.1)

I. FERENC A TRÓNON. SZILY V. B. T. TANÁCSOS.

Március 1-én meghalt II. Lipót, kinek súlyos viszonyok közt sikerült a trónt és országot nagyobb rázkódtatástól távol tartania.2) Fia, I. Ferenc, követte a trónon. Az új uralkodó rég ismerte s szívből szerette Szilyt. 1786-ban egy hónapon keresztül igénybe vette Szilynek vendégszeretetét s ez alkalommal közvetlen közelről tanulta megismerni és tisztelni Szombathely püspökét. Sietett is nagyrabecsiilését tettekkel kimutatni. Július 14-én nagy ünnepélyességgel koronáztatta magát Frankfurtban német-római császárrá s itt egész Európa követeinek, a német-római birodalom összes rendjeinek jelenlétében valóságos belső titkos tanácsossá nevezte ki Szily Jánost — őt egyedül — nem kis bámulatára a jelen- *)

*) Püsp. lev. III. sz. 7. f.

2) II. Lipót nem szerette Szilyt. Az udvar politikájával szemben álló s veszedelmes embereknek fia, Sándor Lipót főherceg nádor számára sajátkezűleg összeállított listáján, Szily neve is szerepel a magyar egyház két európai hírű büszkeségének, Esterházy Károly egri és Batthyány Ignác erdélyi püspöknek társaságában. Szilyről az összeállításban a következőket olvassuk: ,,L’ éveque Szilly de Stein en Anger, violent et intollerant extremement.“ (Szily, szombathelyi püspök, erőszakos és legszélsőbb mértékben türelmetlen.) Esterházyról és Batthyányról ezeket írja II. Lipót: „L’ éveque Esterházy d’ Erean extremement riche, intollerant, dangereux de toutes les facons, mais assez décrié.“ (Esterházy, egri püspök, dúsgazdag, türelmetlen, minden tekintetben veszedelmes, de meglehetősen hírhedt.) ,,L’ éveque Batthany de Transilvania, de talent, intrigant, dangereux.“ (Batthiány, erdélyi püspök, eszes, intrikus, veszedelmes.) Mályusz Elemér: Sándor Lipót főherceg nádor iratai. Budapest, 1926. 445. 1.

92