Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története I. 1777-1928 (Szombathely, 1929)
Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1777 - 1843) - I. Felsőszopori Szily János
Minden nap, és többször találtt olyan órát, Mellyben szemlélhette Művesek munkáját Magos állásokon fel-alá járkálni. Sürgetni, nógatni, s meg fellyebb mászkálni Szokott, s állhatatos üdeje töltése Vala ez Szilinek, s mű siettetése! Még mások boltoztak, mások aztat födték. Szobákban képírók képeket festették. Itt a nagy Márványkő Oszlopokat rakták. Amott aranyoztak, s Templomát tornyozták, Pizsgett! follyt a munka! ő Lelkesítette! . . .‘ll) 1791. augusztus 29-én nagy ünnepélyességgel teszi le új székesegyházának alapkövét. A régi várnak és bástyájának kőtömegét hamarosan elnyeli a mélyen ásott alap.2) Hogy anyagban ne szenvedjen hiányt, elhatározza régi székesegyházának, a Széchenyi György győri püspök által 1665-ben épített várkápolnának lebontását. Szombathely város közgyűlési határozattal kéri, álljon el e tervétől, de Szily megmarad elhatározása mellett s a következő év tavaszán lebontatja a várkápolnát.3) Ez időtől kezdve a püspöki istentiszteleteket mindig, a káptalani istentiszteleteket pedig vasár- és ünnepnapokon a ferencesek templomában tartották 1806. november 9-ig. Köznapokon a káptalani istentiszteletet a piactéri kápolnában végezték.4) A SZEMINÁRIUMI KÖNYVTÁR. Hogy az ifjú klérus szellemi kiképzésében minden tudományos segédeszközzel fel legyen szerelve, megbecsülhetetlen értékű könyvtárát, melyet 1791. december 21-i ajándékozási okmánnyal székesegyházának adományozott, a szemináriumban helyezi el. A szeminárium e könyvtárral óriási becsű kincset fogadott hajlékába. Szily e könyveket a kiváló tudós Schönvisner, pesti egyetemi könyvtáros és tanár segítségével vásárolta össze a megelőző évek folyamán. Egy másik 9 * * 9 Nagy János: Felső Szopori Szili Jánosnak.. . bánat szüntető Emlékezete. 1799. 7—8. 1. 2) A város bástyái a XVIII. század utolsó évtizedeiben már romlásnak indultak. 1789-ben már megengedtetett, hogy az egyes tulajdonosok, kiknek kertje a bástyára dőlt, a falakat lebonthassák s a köveket az építkezésnél felhasználhassák. Kunc-Kárpáti. i. m. 158. 1. :!) U. o. 162. 1., Köberl i. h. 30. sz. 4) Nagy Antal kézirata 25. 1. 86
