Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története I. 1777-1928 (Szombathely, 1929)
Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1777 - 1843) - I. Felsőszopori Szily János
mok elszakítják a kispapokat püspökeiktől, akiknek épp úgy joga és kötelessége kispapjaik nevelésének 'személyes irányítása, mint ahogy a szülőknek joga és kötelessége, hogy gyermekeik nevelésére felügyeljenek. Megtámadása ez az isteni és természeti törvénynek, mely hiba nem tétetik jóvá az által, hogy a végzett teológus egy, vagy másfél évet fog tölteni majd püspöki felügyelet alatt a presbyteriumban. Ily rövid idő alatt a helytelen nevelés, vagy szokás megerősítette kinövéseket jóvá tenni lehetetlen . . . Indítványozza e tervvel szemben, hogy a generális szemináriumba az egyes egyházmegyék csak két vagy több jobb tehetségű s nagyobb reményekre jogosító növendéket küldjenek, a többi növendék saját megyéjében a püspök szeme előtt neveltessék négy esztendőn keresztül. Szily előadásából kitűnik, hogy egyházmegyéjének ez időben 149 plébániája, 32 segédlelkésze, öszszesen 194 működő papja volt, s egyházmegyéjében 104 szerzetes tartózkodott s hogy számításai szerint egyházmegyéjének évente tíz újmisésre van szüksége. Budán 12, Győrött 23, a szombathelyi papneveldében 1 növendéke tartózkodott ez évben.“1 (Az összes papnövendékek számára belső felszerelés hiányában mindezideig még nem nyithatta meg a szemináriumot.) A tanácskozás február 18-ig tartott.1) Szily nyilatkozata írásba foglalva a többi egyházmegye nyilatkozatával együtt a helytartótanács által felterjesztetett II. Józsefhez, de nem 0 Szily február 20-án Szombathelyről értesíti Esterházy egri püspököt a Pozsonyban történtekről. Levele mély bepillantást enged leikébe: „... Nunc autem, dum Deputati Epporum circa Clericos, et Seminaria pro 10-a hujus Posonium evocabantur, animo reputans de Negotio fere maximo, et solicitudinis Eppalis fundamentali agi, ipsémét non obstante temporis inclementia, et viarum difficultate Posonium excurri, et Congressui apud Eminentissimum Cardinalem die 12-a hujus habito interfui. In illo nihil aliud actum quam quod sors, et calamitas modernorum temporum tam per Cardinalem, quam per Nos recensita illudque unicum fere remedium judicatum fuerit, si Nos Eppi unanimiter Suam Majestatem ... adiremus, ac tum verbo tum scripto gravamina nostra proponeremus ... mei ex parte ad omnia paratus sum, ac omnem molestiam libenter perferam, dummodo Religioni, et Ecclesiae Catholicae in Hungária labescenti vel minima ex parte succurrere queam; alium modum consulendi vix superesse video, et nisi Nos Eppi magis strenuam operam adhibuerimus, Domus Dei nobis praesentibus, et manum non moventibus collabetur ... Haec mihi continuam, et ingentem solicitudinem ac timorem ingerunt, ne Clerus ab Epporum cura, et jurisdictione avulsus male instituatur, ac educetur, et ex mala institutione, ac educatione Religio in Hungária vehementer corrumpatur, aut plane successu temporis exstinguatur ...“ Püsp. lev. I. állv. 64
