Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története I. 1777-1928 (Szombathely, 1929)
Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1777 - 1843) - I. Felsőszopori Szily János
bölcsesége és mérséklete miatt a magyar areiopagos Dionysosának neveztek s aki bölcseségével még a hevesvérű II. Józsefet is tudta mérsékelni. Nem kevésbbé volt kiváló az utolsó egri püspök, Esterházy Károly gróf, élesszellemű, rettenthetetlen bátorságú férfiú, tudományok és művészetek páratlanul bőkezű mecénása. Mindkettőt benső barátság fűzte Szilyhez. Esterházy gróf június 12-én válaszol. Nagy elismeréssel nyilatkozik a Szily levelében megnyilvánuló „kiváltságos tudományról“1), de nem osztja Szily pesszimizmusát; „még gondolni sem mer arra, hogy őfensége a hit pontjaiban, vagy az erkölcsök tárgyában akár valamit újítani, akár pedig a püspököket valamire kényszeríteni akarná, ami lelkiismeretükkel ellenkezik.“ Sokkal tisztábban látja a helyzetet a világhírű tudós, Garampi József gróf, Bécs apostoli nunciusa.2) Neki is írt Szily, közölte vele is aggodalmait s kérte véleményét. Garampi június 18-án 12 oldalas levélben válaszol, melyet alkalmi küldönccel juttat el Szombathelyre. Nem szívesen ír, de, mert Szily sürgeti válaszát, nem zárkózik el a felelet elől. A levél csak Szilynek szól, kéri a püspököt, hogy elolvasás után égesse el. Szily szerencsére nem tette ezt meg, hanem elrejtette a levéltár ,,Miscellanea“-i közt. Garampi is sötétnek látja a helyzetet. „Az egyházi rendnek — írja Garampi — legismertebb ellenségei kezdik megnyerni maguknak az új fejedelem lelkét. . . Mihelyt megjelent a szerzetekre és a királyi tetszvényjogra vonatkozó két első pátens, külön kihallgatást eszközöltem ki és nyomatékosan előadtam a Felségnek azt a lelkiismereti aggályt, amelyet az első és azt a megalázást, amelyet a második pátens okozott az egész egyháznak, nemkülönben a szentszéknek . . . hogy, ami a királyi placetumot illeti, ez az első eset arra, hogy nyilvános törvény útján egy katolikus fejedelem által annak dogmatikus dolgok alávettetnek, olyan dolgok, ’) „Singularis eruditio,“ Levele a püsp. lev. I. állv. kurrens iratai közt. 2) Garampi József gróf 1725. okt. 29-én Riminiben született s 1792. május 4-én halt meg. 1751-ben a vatikáni, 1759-ben egyúttal az angyalvári levéltárnak is igazgatója. 1776-tól 1785-ig nuncius Bécsben, 1785-ben bíboros. 126 indexkötetbe összegyűjtött jegyzetei, melyekben az okmányokat kivonatolta, ma is a legfőbb útmutatók a fenti levéltárak hatalmas anyagában. Híres volt könyvtára is, a Bibliotheca J. Garampi. A nagy tudós szentéletű, jámbor főpap volt. Hazánkkat nagyon szerette s nagy elismeréssel nyilatkozott a magyar püspöki karról. 4 49 .1
