Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története I. 1777-1928 (Szombathely, 1929)

Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1777 - 1843) - IV. Bőle András

és végrendeletében sem feledkezik meg Szombathelyről.1) Az ő levelei is tele vannak szeretettel szülővárosa iránt s ragaszkodással egykori társaihoz. 1830. december 15-én így ír Szenczy Ferenchez:

„Édes jó Szenczym, kedves Ferkóm! Szép elmés, ’s igen gyönyörködtető leveleit nagy örömmel olvastam. Mindenek előtt, kérem, vegye köszönetemet azon szives barátságáért, mellyel sok dolgaimban fáradhatatlan segítőm, mindenekben legjobb akaróm volt. Eránta köteles adózásomnak valamely részét gondolom ’s akarom leróni az által, ha erántam jó szívét ezen rendeimmel is magasztalom ’s megvallom, hogy

kedves Szenczy Ferkóm, ki kezdettől fogva hiv volt hozzám, egész végéig az maradott, és hogy boldognak tartom magamat esméretsége, még boldogabbnak barátsága által. Mondhatom, hogy bé láttom belsejébe, tárva van előttem derék szive, ’s remek esze. Ezt pedig nem hizelkedés, mellynek köztünk nincs helye, hanem azon érzés mondatja velem, mellyel a Nagynak önként tisztelve hódolunk. Azt pedig mindig kívántam s most is óhajtom, hogy édes Szenczymet az egész Világ úgy esmérje, mint én!!!...“2)

Amint egyek voltak az egyházmegye e jeles fiai egymás nagyrabecsülésében és szükebb hazájuk szeretetében, éppen úgy egyek voltak Szilv János egyházias szellemében s a magyar haza szeretetében is.3)

A budapesti növendékpapság nagymultú Magyar Egy-4) Lopussny i. m. 218. 1.

s) Szaniszló eredeti levele a szombathelyi szeminárium kéziratgyüjteményében.

3) Egyedül Vass Lászlóra vonatkozólag hallottam egyesektől, hogy nem volt ment a jozefinizmus szellemétől. Nyomtatásban megjelent munkáiban s a szombathelyi szem. könyvtárban levő kézirataiban semmiféle jelét sem találtuk ennek.

Szaniszló Ferenc aláírása.

370