Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története I. 1777-1928 (Szombathely, 1929)

Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1777 - 1843) - III. Perlaki Somogy Lipót

Szeretetreméltóságát, jószívűségét a fenti szép jellemzés után nem kell festenünk. Hogy szeretete mily melegen karolt fel mindenkit, arra vonatkozólag megemlítem, hogy egyházlátogatási kőrútjain felkereste az „idegen felekezetek lelkészeit, sőt a zsidó rabbikat is s ezeket, valamint a községek elöljáróit is intette és buzdította az erkölcsös életre, felebaráti szeretetre, egyességre és békére, annyira szívén feküdt az apostoli buzgahnú püspöknek még az aklán kívüli embernyáj üdve is.“1)

Jótékonysága lelkének uralkodó vonása volt. Már kis diák korában segítette a szüleitől kapott zsebpénzéből szegényebb diáktársait.2) Plébános korában a „diákok atyjának hívták a tanulók iránti áldozatkész szeretet miatt.“3) Mint győri kanonok gyakran személyesen vitte kabátja alatt az élelmet, fehérneműt, sőt a fát is a szegényekhez s nem egyszer a legszükségesebb fehérneműknek is híjjával volt, mert mindent elosztogatott.4)

Mint püspöknek örökre hirdeti áldozatkészségét a szombathelyi székesegyház belső elkészítése, melyre 250.000 forintot költött; a deficientia, mely majdnem teljesen az ő költségén épült; a védenyi templom, melyben Nép. sz. Jánosnak oltárt állított3); a győri apácák temploma, melyet képpel, aranyozással, festészettel díszített0); a pápóci prépostsági templom, melyben új szószéket, oltárokat állított s ugyanazon községben teljesen új iskolát is építtetett és a plébániaquo omne datum optimum, et omne donum perfectum descendit, atque pro summa Sua humilitate Deo soli honorem tribuens, nonnisi in infirmitatibus gloriabatur. Ne laudem ex bene factis consequatur, studiose illa occultabat, neque alia venerunt in notitiam publicam, nisi quibus tegendis non amplius fuisset. Licet scientiis excultum, et magna rerum notitia imbutum haberet animum, eam tamen semper prudentiae jungebat columbae simplicitatem, ut non esset, cuius non lucraretur fiduciam. Gravitatem morum hilaritate frontis temperabat. Paulum in praedicando et agendo sectatus, etiam in mortificatione carnis sequebatur, castigans corpus et in servitutem redigens: sed severam vitae sanctitatem tam feliciter hilari jungebat mansuetudini, ut in illo virtutem quivis, non veneraretur modo, sed et amaret...“ pg. 14.

J) Pesti kispapok i. m. 355. 1., v. ö. Jodok i. m. 57. 1., Nagy A. i. m. 9, I.

2) F. Nagy A. i. h. 13. 1., Jodok i. m. 29. 1.

3) Kedves anekdotát örökít meg erre vonatkozólag Jodok i. m. 43—45. L

*) F. Nagy A. i. h. 13. 1.

5) Sztankovits: Oratio funebris pg. 11.

“) U. o., Pesti kispapok kiadványa 350. 1.

331