Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története I. 1777-1928 (Szombathely, 1929)

Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1777 - 1843) - III. Perlaki Somogy Lipót

lami baj történt tán itt? Énnekem — tévé aztán hozzá — hála Istennek semmi bajom.1 Dehogy is nem volt, — kalapja sem volt még a fején.“

* * *

Mély áhítattal tisztelte a B. Szűz Máriát, mint édesanyját. Győri plébános korában gyakran zarándokolt gyalog Boldogasszonyba (Sopronvárm.). Később legalább minden harmadik évben elzarándokolt Mária-Cellbe. Valahányszor Győrbe jött, mindannyiszor a székesegyházba sietett s az Úr Jézus imádása után Édesanyjának csodatevő képét üdvözölte nagy, szívbeli áhítattal. Győrből távozva könnyek között búcsúzott tőle s ajánlotta magát és minden gondját a csodatevő Szűz oltalmába. Győrbe barátaihoz írt leveleiben magát a B. Szűz oltára előtt végzendő imáikba szokta ajánlani. A szentolvasót minden este 6 órakor elimádkozta házikápolnájában, melybe a házbeliek és a városiak egyaránt szabadon beléphettek s résztvehettek esti ájtatosságán. A B. Szűz tiszteletére áhítattal teljes himnuszt írt, melyet a Szűzanya kegyoltára előtt szoktak Győrött énekelni.1)

Eme ének — Wrenkh Ede dr., győri hittud. főisk. tanár úrtól nyert értesülésünk szerint — Győrött a szombati litániákon ma is használatban van; szövege a következő:

Téged áldunk és dicsérünk Mária Nagyasszonyunk,

E szent képed előtt,

Hallgasd könyörgő szavunk.

Mi magunkat jobbágyidnak Dicsekedvén ismerjük,

Mint országló Assonyunknak Hívségünket ígérjük.

Szent Istvántól maradt reád, Mária az örökség,

Azért folyamodik hozzád Most is ez a nemzetség.

Mi ugyan, jaj, elpártoltunk Gyakran a te Fiadtól,

De azért meg nem fosztattunk Kegyes pártfogásodtól. *)

Mert ha töredelmes szívvel Fiadat megkövetjük,

S megjobbulván, reménységgel Szószólásod kikérjük,

Valamint a bűneinknek Bocsánatát megnyerjük,

Az érdemelt büntetésnek Súlyát elmellőzhetjük.

Szánjuk azért s szívből bánjuk Minden gonoszságunkat, Fogadjuk s szívből kívánjuk Igaz jobbulásunkat.

Legyen az, amit óhajtunk,

Ó Mária el ne hagyj! Könyörüljön Jézus rajtunk, Mert te közbenjárónk vagy.

*) Sztankovits: Oratio funebris 15. 1.

328