Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története I. 1777-1928 (Szombathely, 1929)
Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1777 - 1843) - III. Perlaki Somogy Lipót
Geras kolostorában él bünbánatban. Ezen egy esetből nem lehet az egész szerzetet megítélni. A rend szelleme szempontjából nagyon ajánlatosnak tartaná, ha ő felsége az immár három éve üresedésben levő csornai préposti széket igazi szerzetesi szellemmel áthatott férfiúval töltené be. Megváltja azonban, hogy nemcsak a premontreiek, de az összes szerzetek szelleme sokat hanyatlott szent alapítóiknak a teljes szegénységről s a tökéletes engedelmességről vallott szigorú felfogásával szemben. Ennek okát a kor szellemében találja, mely elfordult az életnek az örök igazságok szellemében való szemléletétől. Korunk fia már gyermekkorában látja az általános erkölcstelenséget, az iskolában szajkók módjára tanulja a hittant s azonkívül semmiféle vallási gyakorlatot nem végeztetnek vele. Az életpálya választásánál csak földi célokat tűznek maguk elé. A noviciátus idejét nemcsak lelkének a szerzetes életre való előkészítésével tölti, hanem egészen más munkákkal is. így azután érthető, hogy szerzetesrendjeink szelleme lehanyatlott. Véleménye szerint sokat segítene, ha az iskolákba újra bevezetnék a Mária-kongregációkat, az ezekkel kapcsolatos vallási gyakorlatokat, s a szerzetes]elöltek a noviciátus idején nem foglalkoznának egyébbel, mint lelkűknek magas hivatásukra való előkészítésével. Ami az egyházmegye világi papságát illeti, kijelenti, hogyha a feljelentő panaszait konkrétebben fogalmazta volna meg, akkor ő is részletesebben válaszolhatna. Nem tagadja, hogy papjai közt vannak olyanok, akik néha botrányt okoznak, állítani meri azonban, hogy túlnyomó részük mintaszerű életet él s hivatása magaslatán áll. Nem hiszi, hogy püspöki kötelességei teljesítésének elmulasztásával vagy engedékenységével oka volt annak, hogy egyes papjai kihágásokat követtek el; mivel azonban lelkiismerete is bizonyos természetes gyengeségről (lenitas) vádolja, teljes őszinteséggel s alázatossággal kijelenti, hogy ő felségének egyetlen intése elég számára, hogy püspökségét s a vele egybekötött javadalmakat királya lábaihoz tegye és mint 70 éves aggastyán néhány hátralevő évét arra használja fel, hogy egy kolostor magányában lelkét a püspöki kormányzásáról az örök Bíró előtt leteendő szigorú számadásra előkészítse. Somogy felterjesztése mély benyomást tett mind az uralkodóra, mind a kancelláriára. 304
