Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története I. 1777-1928 (Szombathely, 1929)

Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1777 - 1843) - III. Perlaki Somogy Lipót

16-án Szalónakon, 17-én öriszentpéteren, 18-án Felsőőrött, 19-én Alsóőrött és Vörösváron, 20-án Pinkamiskén, 21-én Nagyszentmihályon, 22-én Felsőkethelyen, 23-án Incéden és Bándolban, 24-én Sámfalván, 25-én Csémben és Nagynardán, 28-án Rohoncon végzi az egyházlátogatást.

1813. A következő év januárja két hízelgőén kedves levelet hoz Somogynak. Egyiket Antonio Gabriello Severoli gróf, a szentéletű bécsi nuncius, aki később, az 1823-i konklávén a zelantik pápajelöltje lett, küldi január 8-án: ,,ön olyan jól ír olaszul, — írja — hogy szinte szégyenlem magam s hogy kevésbbé kompromittáljam magamat, szívesebben írnék Önnek más nyelven. De mert tudom, hogy ezzel önnek örömöt szerzek, ezentúl is az olasz nyelvet használom ...1) Egyetértek Önnel mindabban, amit szalézi sz. Ferenc kenetességével ír mostani sanyargattatásainkról. De él az Isten: Ö őrködik egyháza felett s minél keserűbbek e sanyarúságok, annál dicsőségesebben, annál szebben fogja jegyesét (az egyházat) feltámasztani.. ,“2)

A másik kedves levél január 6-án kelt; Sárvár ura, Ferdinánd főherceg jelenti ebben, hogy Genszky György, Sárvár plébánosa meghalt. ,,A praesentatio (plébános bemutatásának) joga ugyan az uradalmat illeti, — így írja a főherceg — de mivel a plébániát megfelelő képességekkel felruházott férfiúra szeretnők bízni, s mivel meg vagyunk arról győződve, hogy senki nem ismeri jobban, mint Méltóságod az alája rendelt papok képességeit, azért arra kérjük Méltóságos Püspök Urat, terjesszen elénk oly papot, aki ítélete szerint nemcsak a mi kívánságainknak, hanem az alája rendelt hívek lelki igényeinek is meg fog felelni cselekvésmódjával . . . Örvendezünk a fölött, hogy alkalmunk nyílt arra, hogy kife-gnädige Bischof hielt an dem nehmlichen Feste des Namens Mariae (13. Sept.) die Predigt, in welcher Er in dem ersten Theile die Beweggründe der Verehrung Mariens und in dem zweyten die Bedingnisse, damit diese Verehrung weder mangelhaft, noch abergläubisch werde, nach dem Sinne der kath. Kirche, mit eben so vieler Deutlichkeit als Salbung den Zahlreichen Zuhören an das Herz legte.“ (Veinhofer: Schulprotokoll. 1812. 16. 1.)

‘) „Ella serivé cosi bene 1’ Italiano, che io quasi me ne vergogno, e a sfigurare menoprenderei piuttosto a scrivere in altra lingua.“

2) Püsp. lev. I. állv.

282