Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története I. 1777-1928 (Szombathely, 1929)

Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1777 - 1843) - III. Perlaki Somogy Lipót

Lujzával. Bizonyosfokú reményt nyújtott ez arra, hogy a béke állandó lesz s azért megnyugvással fogadták az esküvő hírét.

Somogy május 31-én Pinkafőn bérmál s mint mindenütt, itt is bő alamizsnát oszt ki.1) Július 7-én meghalt Marton Pál éneklőkanonok. Ugyanazon hó 17-én installálták Eölbei Jánost nagypréposttá, Szabó Imrét leetorrá, Czuppon Györgyöt őrkanonokká, Várady Jánost pápóci perjellé, Bőle Andrást alsólendvai főesperessé. Az akkori idők különös szokása szerint az installáció alkalmával az újonnan beiktatott kanonokok pénz szórtak szét a szentélyen kívül a nép számára.2)

A kispapok feljegyezték, hogy Eölbei János, az új nagyprépost, ,,az ifjú klérus iránti szeretetét hozzá méltó bőkezűséggel méltóztatott tanúsítani háromféle borral és különféle ínyenc eledelekkel vendégelvén meg őket az installációra következő csütörtökön.“8)

Perger Ferenc, szombathelyi nyomdász approbáció nélkül, sőt a szombathelyi könyvrevizor intése ellenére titokban kinyomtatta egy kisunyomi asszonynak ,,A Boldogságos Szűz Anyának az Álma“ című babonákkal és mesékkel teli írását. A helytartótanács július 31-én 15149. sz. leiratával elrendeli, hogy e fércmű, bárhol találtatik, semmisíttessék meg s egyben Perger nyomdászt szigorúan megfeddeti a vármegye útján. Somogy püspök is felszólítja papjait, hogy, ahol találják, semmisítsék meg ezt az iratot.

Augusztus 25-én küldi el kimutatását az egyházmegyében hazafias célokra egybegyűjtött arany, ezüst tárgyakról és pénzekről. Ezek közt szerepel a székesegyház adományaként egy ezüst kehely paténával, egy ezüst tálca két kannával és egy ezüst tömjénező. *)

*) „Den 31. Mai kam der gnädige Herr Bischof L. Somogyi das hl. Sakrament der Firmung auszuspenden nach Pinkafeld. Ein Tausend Acht Hundert achtzig sechs aus verschiedenen Gegenden herbeyströmende Kinder empfingen dasselbe... zugleich erhielten von ihm die drey durch das Feuer beschädigten Haus Eigenthümer jeder 20 Fl. Almosen. Bei dieser Gelegenheit besuchte der gnädige Oberhirt die hiesige Markt Schule, prüfte die Schulkinder von dem heil. Sakramente der Busse und beschenkte ein jedwedes derselben und versiegelte seine Anwesenheit mit einer väterlichen Lehre, die die Kinder wider das Verderben des Zeitgeistes einoelen sollte.“ Veinhofer pinkafői pléb. bejegyzése a „Schulprotokoll d. Pfarre Pinkafeld vom Jahre 1803—1863.“ 13. lapján. (Petschowitsch Pál, pinkafői káplán úr szíves közlése.)

2) Assz. K. V. k. 18. 1.

3) U. o.

278