Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története I. 1777-1928 (Szombathely, 1929)
Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1777 - 1843) - III. Perlaki Somogy Lipót
célja annak megakadályozása, hogy bárki is azt gondolhassa, hogy a papok, akik a szegény és alázatos Krisztust vallják Mesterüknek, földi nyereség és kitüntetések után kapkodnak s vágyakoznak módfelett. Fenséges a plébános tisztje, — írja a püspök — magasztos a lelkek pásztorának munkaköre, magában foglalja hivatásunk legragyogóhb hegycsúcsait s ezért, ha egy pap erőszakoskodva (importunis modis) méltóságokat, stallumokat, kövér javadalmakat hajhász, joggal vádolható nagyravágyásról s a földi javak utáni rendetlen vágyról, főként a mai időkben, mikor a papok legkisebb hibáit is szigorú mértékkel bírálják el. Január 8-án Ferenc király sajátkezű aláírásával kap levelet Somogy. Az uralkodó felkéri, hogy vizsgálja meg, ki az a Biláncgyich Miklós nevű szombathelyi ferences, akitől egymásután öt prófétai hangú levelet kapott a napóleoni háborúk idején telve utasításokkal, parancsokkal, fenyegetésekkel a háború viselésének módjára nézve, főleg a kiváló fővezér, Károly főherceg elleni szigorú rendelkezésekkel. Somogy megvizsgálja az ügyet, jegyzőkönyvet vesz fel, melyből kitűnik, hogy Biláncgyich Antal Miklós ferences növendék 21 éves, a boszniai Liskoviczában született és 1807 őszén került Szombathelyre. Sok kedves ferences vonás van az ifjúban, de a prófétai kvalitásoknak halavánv jele sincs benne. Somogynak febr. 10-én elküldött válaszára az uralkodó febr. 26-án újabb magánlevelet küld, melyben felkéri Somogyt, vizsgálja meg, nem használják-e ki az ifjú ferences naiv együgyűségét rosszindulatú emberek ily levelek megiratására. Az újabb vizsgálat azonban úgy látszik nem vezetett pozitív eredményre. Február 28-án terjeszti fel a püspök a kanonoki stallumért folyamodó 8 pap kérvényét és névsorát az uralkodóhoz. Somogy első helyen Bőle Andrást ajánlja és meleg szavakkal sorolja fel érdemeit. Március 20-án a m. kir. helytartótanács a királynak már 1804. március 13-án kelt elhatározása értelmében a 4191. sz. leirattal azt kívánja, hogy a szombathelyi káptalanban is vezesse be a püspök a canonicus theologus stallumát, vagyis kötelezze egyik kanonokot a teológia tanítására. Az illető kanonok tanítása fejében nem húz fizetést, minthogy stallumát e címen élvezi. Több mint egy évtizedre szóló levelezés 276