Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története I. 1777-1928 (Szombathely, 1929)

Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1777 - 1843) - I. Felsőszopori Szily János

Gimnáziumi tanulmányait Sopronban a Jézus-társasági atyák vezetése alatt kiváló sikerrel végzi. Tizenhét éves korában Győrött találjuk, hol mint a kisszeminárium növendéke két éven át a filozófiai tudományok hallgatója a jezsuiták líceumában. ? 1

1752. december 8-án a győri püspöki vár kápolnájában vásonkeői Zichy Ferenc gróf megyéspüspök kezéből felveszi a bérmálás szentségét, a hajkoronát és a kisebb rendeket. A bérmálásban Xavéri szent Ferenc nevét kapja.

Két év alatt befejezi a filozófiai tanulmányokat, majd az 1754—5-i tanévben a teológia első évfolyamát. Tehetsége és mély jámborsága messze társai fölé emelik s ezért püspöke a következő tanévekre az egyház leghíresebb papnevelőintézetébe, a római Collegium Germanicum-Hungaricumba küldi, melynek 31 évvel előbb maga is növendéke volt.

1755 őszén indul útnak Szily János s halottak napján érkezik meg az örök városba. Anyanyelvén kívül ekkor már folyékonyan beszél német, latin és francia nyelven.

A fogékonylelkű ifjú egyéniségének kialakulására döntő befolyást gyakorolnak Rómában töltött évei. A Gregoriana egyetem tanárainak világhírű tudománya, egyházias szelleme, a Collegium Germanicum-Hungaricum aszkétikus élete, elöljáróinak szent példája, növendékeinek, a ,,német-római szent birodalom“ ifjú papsága színe-virágának társasága, pezsgő szellemi élete, — s még tán ezeknél is jobban — maga az örök város Krisztus földi helytartójával, a legtudósabb pápával, XIV. Benedekkel, Péter és Pál apostoloknak s a vértanúknak sírjaival, 17 keresztény évszázad szent emlékeivel és csodálatos művészetével kitörölhetetlen benyomásokkal vésődnek Szily János leikébe. Fejlesztik tudását, műérzékét és kialakítják lelkében azt a mélységes ragaszkodást Rómához, az egyház sziklaalapjához, mely őt a jozefinizmus viharaiban az egyházhoz hű iránynak Európa-szerte egyik legerősebb oszlopává tették s mindezek megkoronázásául megadják lelkének azt a magasztos felfogást az apostolok s utódaik feladatáról, mely később életének vezéreszméje lesz.1)

*) Akit a Collegium Germanicum-Hungaricum belső világa, nevelésének szelleme érdekel, olvassa el Prohászka Ottokár remekbe készült leírását „A Collegium Germanicum-Hungaricumban.“ (Prohászka összegyűjtött munkái. XVI. k. 158—271. 1. Budapest, Szent István Társulat. 1928.)

28