Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története I. 1777-1928 (Szombathely, 1929)

Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1777 - 1843) - III. Perlaki Somogy Lipót

intézetben a nyugodt tanulás lehetetlen, június 3-án hazabocsátotta kispapjait. A kényszerű szünet július 2-ig tartott.1)

Június 12-én Győrnél egyesült János főherceg serege a nádor vezérlete alatt álló insurgensekkel. A fővezényletet, sajnos, nem a nádor, hanem öccse, János főherceg kapta meg. Két nappal később, június 14-én Szabadhegynél zajlott le a magyar nemesi felkelés utolsó harca. A nemesek vitézül küzdöttek, de a fegyverzet és gyakorlat hiányát, valamint János főherceg és Nugent tábornok hadi vezetésének gyengeségét ez nem pótolhatta, a csata elveszett.

Győri győzelmük után a franciák Pozsonyt is elfoglalták s a Duna átkelőit birtokba véve Napoleon seregének megerősítésére siettek. Napoleon megnagyobbodott seregével átkelt a Dunán, döntő ütközetbe bocsátkozott Károly főherceggel és Wagram síkján kétnapos küzdelemben, július 5. és 6-án véres revanche-t vett asperni legyőzetéséért.

Július 12-én Znaimban fegyverszünetet kötöttek a küzdő felek s ennek értelmében Vasmegyének a Rábáig terjedő része ideiglenesen francia uralom alá került.

A francia uralom súlyos terheket rótt Szombathelyre. Ricce, francia dandárparancsnok, 1.807.058 frank 82V2 centime hadisarcot vetett ki Vasvármegyére s azonfelül különféle felszerelési tárgyakat, vásznat, posztót, jelentékeny mennyiségű terményt követelt, sőt, hogy követelésének nagyobb nyomatékot adjon, aug. 2-án egy egész dragonyos ezredet küldött Szombathely megszállására. Száztíz napig időzött itt a 28. számú francia ezred.

A francia megszállás újra alkalmat adott Somogy püspöknek kiváló tulajdonságai bebizonyítására. „Mikor Szombathelyen a két sereg előharcosai nekikeseredett lélekkel törtek egymásra, kötelességének tekintette, hogy most se szűnjék meg övéivel jót cselekedni, s ezért az ellenséges sereg vezéréhez akart menni, hogy őt megkérlelje. A francia kivont karddal, dühösen rohant rá, ő azonban arcának tiszteletreméltó tekintetével kérelmének teljesítésére bírta.“ így beszéli el Steiner püsp. titkár az esetet, melyben Somogy püspök híveit a céltalan vérontástól megmentette.2)

‘) Assz. K. IV. k. 187. 1.

2) „Dum Sabariac utriusquc exercitus antesignani infensis concurrerent animis, nec tunc quidem a benefaciendo suis cessandum ratus, Duci hostilium copiarum se deprecatorem sistere volens, Gallum stricto mucrone irruentem,

268