Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története I. 1777-1928 (Szombathely, 1929)
Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1777 - 1843) - III. Perlaki Somogy Lipót
évvel előbb Szegedy János kanonok Hefelével építtetett1) s ebbe költözött ez év őszén az a 6 prem. tanár, aki a gimnáziumi tanítást novemberben megkezdte. A líceum továbbra is a világi papok kezében maradt.2) Okt. 21-én beadványt intéz Somogy L. a kir. udv. tanácshoz; jelenti, bogy nagyszámú vend és horvát híve lelki szükségletének kielégítése céljából a megállapított kispapi létszámon fölül még négy növendéket vett fel a szemináriumba és kéri, hogy a vallásalapból a szeminárium számára adott segélyt 46 helyett 50 kispap számára folyósítsák. Okt. 28-án kilép a kispapok sorából és világi pályát választ a jeles költő, Horváth József Elek, aki a teológia IV. évfolyamát már a megelőző évben elvégezte, de korhiány miatt nem volt szentelhető s ez évben grammatikát tanított a szombathelyi gimnáziumban.3) Ugyanezen napon szenteli Somogy Szalav Imrét, a későbbi akadémikust s veszprémi kanonokot, aki ez időben már a szeminárium dogmatika profeszszora volt. Nov. 5-én zárul az országgyűlés és Somogy L. újra viszszatérhet székhelyére. Spreng e hónapban végez a hosszhajó dongaboltozatának festésével. Művészete, sajnos, nem bizonyult egyenrangúnak sem Maulbertschével, sem Winterhalderével. Annak az általános tiszteletnek, mellyel Somogy Lipótot mindenütt körülvették, beszédes jele a következő eset. Az ú. n. Farkas-erdőre mind a jánosházai, mind a sárvári uradalom igényt tartott. Ferenc kir. főherceg, a sárvári uradalom birtokosa és Erdődy Károly gróf, a jánosházai uradalom tulajdonosa abban egyeztek meg, hogy a vitás kérdés eldöntésére a mindkettejük által rendkívül nagyrabecsült Somogy püspököt kérik fel, amit nov. 20-én kelt levelükben mindketten meg is tettek.4) *) *) Szegedy János 1786-ban felsőörsi préposttá történt kinevezése után lemondott a szombathelyi kanonokságról s eladta házát. 2) Kunc-Kárpáti: Szombathely monographiája 174—5. és 401. 1. 3) Társaitól, barátaitól e verssel búcsúzik: Isten Veletek, kik nem színes Barátim vagytok! Szombathely, 1808. (8-r. 4 1.) P. Tk. 4) Leveleik a püsp. lev. I. állv. kurrens iratai közt. 265
