Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története I. 1777-1928 (Szombathely, 1929)
Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1777 - 1843) - II. Harrasi Herzan Ferenc gróf bíboros
vett tudomást az eseményekről s egy pillanatra sem tiint el leikéből a béke, mely őt mindenki előtt kedvessé tette. Végre is Bellisomi pártja engedett. Kijelentette, hogy eláll Bellisomi megválasztásától, ha a másik párt is eláll Mattéitól és sikerül egy harmadik jelöltben megállapodniok. Gerdil bíborost tartották e célra a legalkalmasabbnak.1) Gerdil barnabita szerzetes volt, kiválóan tudós férfiú, aszkéta életű pap s azonfelül egyik párthoz sem kötötte le magát, az u. n. „volanti-k“ közé tartozott. Albani nagyon tisztelte Gerdilt s azért nem akarta nevét a választási harcba mindaddig beledobni, míg Herzannal nem beszélt s Gerdilre vonatkozó véleményét meg nem ismerte. Bement tehát Herzan lakosztályába s közölte vele pártjának tervét. Herzan azonban azt felelte Albani kérdésére, bogy Gerdil megválasztására gondolni sem lehet: „Lehetetlen, hogy Gerdil pápa legyen.“ Herzant ebben az a meggondolás vezette, hogy Gerdil piemonti s Piemont tartományt ez időben Ausztria megszállva tartotta s annektálni akarta, amit a hazáját szerető Gerdil a pápai trónon bizonyára igyekezett volna meggátolni. Albani erre letett Gerdil megválasztásának tervéről. Új tervet kellett kigondolni. Napok, hetek teltek el ismét, míg új, reményt nyújtó terv felmerült. Megállapodtak abban, hogy mind a két párt saját kebeléből három jelöltet állít fel, tán ezek közül egynek sikerül a többséget megszereznie. A Bellisomi-párt jelöltjei voltak: Albani, Calcagnini, Onorati; Mattéi pártjának jelöltjei: Valenti, Livizzani és Arehetti. Először Valentivel próbálkoztak. Nem sikerült abszolút többséget szereznie. Utána Calcagninit vették sorra.2) Már-már úgy látszott, hogy e próbálkozás sikerre vezet, szavazatai mindinkább szaporodtak. Ekkor Herzan bíboros, aki kevéssé ismerte, mivel Calcagnini mint Osimo püspöke keveset tartózkodott Rómában, elhatározta, hogy mielőtt ráadná szavazatát s pártját erre rávenné, alkalmat keres arra, hogy őt megismerje. Felkereste tehát cellájában. Calcagnini azonban, bár udvarias, de a végletekig, sőt az unalmasságig kimért ember volt3), úgyhogy Herzan a lehető legrosszabb benyomásokkal ’) Gerdil Jácint szül. 1718-ban Samoensben (Savoya), 1732-ben belépett a barnabita rendbe, 1773. óta bíboros,, meghalt 1802-ben Rómában. s) Calcagnini Guido szül. 1725-ben, bíboros 1776. óta, meghalt 1807-ben. 3) „Excessivement mesuré et merne jusqu’ ä 1’ ennui.“ Consalvi i. m. I. k. 244. 1. 181
