Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története I. 1777-1928 (Szombathely, 1929)

Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1777 - 1843) - II. Harrasi Herzan Ferenc gróf bíboros

folyósítja rendesen fizetését. 1798. július 2-án kelt felterjesztésében panaszkodik, hogy azon összeg, melynek folyósításával az udvar hátralékban van, immár 50.000 frt-ra emelkedett.1) Panasza azonban nem talál meghallgatásra. A bíborosnagvköveti kinevezésekor történt megegyezés szerint 36.000 frt-ot kellett évenkint kapnia. 1796 óta ezen összeg belvett évente csak 12.000 frt-ot kapott, ami ahhoz, hogy rangja szerint élhessen és követi megbízatásából folyó kötelezettségeit teljesíthesse, mindenképpen elégtelen volt. Az uralkodó, mintegy kárpótlásul az elmaradt fizetéséért, a páduai püspökséggel kínálta meg 1798 elején. Az újságok mint befejezett tényt közölték Herzan kinevezését. Szily hallván e hírt, február 25-én meleghangú levélben gratulál a bíborosnak, amelyből láthatjuk, mily nagyrabecsülte egykori kispaptársát:

„A kinevezéssel — írja Szily — csak az valósult meg, amit a jók valamennyien igaz szívből kívántak s amit Eminenciád bőséges érdemei teljes joggal rég megköveteltek. Egy dolog tehette volna még teljesebbé nagy örömünket, ha Eminenciád, szent vallásunk nagy püspöke s a hit tisztaságának fáradhatatlan védője, magyar egyházunk dicsőségére valamelyik magyar püspökséggel ajándékoztatott volna meg.u2)

A páduai püspökséget a francia háborúk folytonos veszélyére való hivatkozással nem fogadta el Herzan, hisz épp Pádua körül bármely pillanatban kirobbanhatott a háború. Lehet, hogy ez csak ürügy volt, mert Herzan mindig kerülni akarta a püspökséget. Betegeskedése miatt nem tartotta magát soha alkalmasnak a püspökséggel járó terhes, nehéz munkakör betöltésére. Hogy vállalja most megrokkant egészséggel, megöregedve?

A következő, 1799. év január 2-án meghalt Szily János s ekkor az uralkodó a szombathelyi püspökséget ajánlotta fel számára. Itt már nem állhatott elő előbbi mentségével, *)

*) Brunner i. m. 297. 1.

2) „Gratia Augustissimi Caesaris et Regis Nostri id expletum est, quod Boni omnes candidis Votis expetebant, et cumulatissima Eminentiae Vestrae merita jure optimo dudum deposcebant; Id unum adhuc ad cumulum amplioris gaudii accedere potuisset, si Eminentiam Vestram magnum adeo Sanctae Religionis Antistitem, et indefessum orthodoxae fidei Defensorem pro Decore Ecclesiae nostrae Hungaricae aliquo Eppatu in Hungáriáé donari contigisset“ ... Eredeti fogalmazvány; piisp. lev. I. állv.

175