Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története I. 1777-1928 (Szombathely, 1929)

Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1777 - 1843) - I. Felsőszopori Szily János

Szent élete. Gyermekded ártatlanságban, tiszta, imádságos lélekkel élte le életét, önmaga iránt szigorú volt, vezeklő övét hordott, hívei iránt apostoli szeretet lobogott szívében.

•k •}• *f*

Hibái. Szilyt ellenfelei főleg három hibáról vádolják: hogy szigorú, erőszakos, elfogult volt, — hogy rokonait igazságtalanul, mások rovására pártfogolta s végül, hogy nem tudott megbocsátani.1)

Szily keményvágású, harcos ember volt. Amint lelke minden hevével küzdött a megismert igazságért, úgy minden erejével harcolt a tévesnek ismert szellemi áramlatok, a viszszaélések és bűnök ellen. Hogy temperamentuma néha erőszakosságra, önkényességre, túlzott szigorúságra ragadta — azt nem lehet tagadni. Egyébként e szigorúság nem ártott az ifjú egyházmegyének, mely három egyházmegye elhanyagolt részéből állíttatott össze s a papságot az esetleges püspöki önkénnyel szemben megvédte ama idők hivatalos ügykezelése. A fontosabb ügyeket az időben nem a püspök egyedül, vagy a püspök és hivatala intézte, hanem a püspök elnöklete alatt működő szentszék.2)

A nepotizmus vádja főleg Eölbei kanonoki kinevezésével *)

*) Ißy II- Lipót (92. 1.), az 1793. évi anonym feljelentés s egy az 1790—1. évi országgyűlésen a püspökök ellen írt gúnyirat, melynek Szilyre vonatkozó passzusa így szól: „Angelo Ecclesiae Sabariensis seribe: Scio opera tua. Hoc habes: odisti facta Novatorum, quae et ego odi. Nomen tuum scriptum est in libro vitae. Sed non invenio opera tua plena. Numquid non habemus potestatem, mulierem sororem circumducendi, sicut et coeteri Apostoli et Fratres Domini et Cephas? Vel Tui soli non habent potestatem operandi? Esto infirmis infirmus, ut infirmos lucrifacias. Seniorem te non increpueris, sed ut Patrem observa. Adversus Presbyterum noli accusationem recipere nisi sub duobus vel tribus testibus. Sectare homo Dei Justitiam, Mansuetudinem. Hanc custodias sine Praeiudicio nihil faciens in alteram partem decimando. Non sit apud te eorum prae coeteris filiorum Dei adoptio, qui sunt cognati tui secundum carnem, non enim ex his et in his Christus." Kézirat a Herzan-könyvtárban.

2) Kedvesen ecseteli Szilynek hibázó papjaival szemben való bánásmódját Csergics (i. m. 68.):

„Hlyeket Szilynek tsupa tekintete Veszedelmes útról jobbra térítette.

Hátha hozzá járult az atyai feddés,

Vagy ha jobbnak vélte, szép szó s kedveskedés?

Akkor a farkast is juhra változtatta Kárhozandók közül idvességre hozta.

Papság! Meg bántódat rántzba tudta szedni;

De ha érdemletted Téged is meg feddni.“

138