Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története I. 1777-1928 (Szombathely, 1929)

Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1777 - 1843) - I. Felsőszopori Szily János

a székesegyházat illesse az elhasznált gyertyák és tömjén fejében.1)

Ugyancsak Szily János volt az, aki a régi székesegyház 1500 fontnyi (= 840 kg.) súlyú nagyharangját 416 fontnyi súly (= 233 kg.) hozzáadásával gyarapítva szent Márton tiszteletére 1795-ben Kőszegen újraöntette.2)

7. SZILY JÁNOS EGYÉNISÉGÉNEK JELLEMZÉSE.

Kortársai és az utókor egyaránt a „Nagy“ jelzővel ruházzák fel Szombathely első püspökét. Szily János e nevet valóban megérdemli.

Már veleszületett adományai vezetésre predesztinálták, ú. m. a dolgok mélyéig ható, tiszta, bölcs észjárása, teremtő fantáziája, acélos akaratereje, páratlan munkabírása, gyakorlati érzéke, szervező képessége, komoly életfelfogása és kristálytiszta jelleme.

Lelkivilágát harmonikusan tükrözte külső megjelenése: magas termete, arányos, szép vonásai, a szeméből sugárzó határozottság, értelem és akaraterő, melyek szuggesztiv erővel hatottak környezetére.

Bármily pályára lépett volna, bizonyára a nagyok közt emlegetné az utókor. Ö azonban fényes adományait önzetlenül, minden fenntartás nélkül Istennek ajánlotta fel s egyházmegyéje szolgálatára szentelte és így lett egyházmegyéje számára azzá, ami sz. István volt hazánk számára. Nagyszerű alkotásaival, bölcs törvényeivel és szent életének példájával el nem múló örökértékű alapokat rakott le ifjú egyházmegyéje számára.

Nagy emberekről dicsérőleg szokták mondani: „sunt viri paucarum veritatum“; nagy lelkűket megkapta egy-egy mélységes igazság s vezércsillagává vált egész életüknek s ennek ismerete a kulcsa életük ismeretének.

‘) U. o. 7,/7 sz. a.

2) A sz. Márton-harang felirata felső részén: „Divo Martino Episcopo Sabariae nato Sacrum.“ Alsó részén: „Joann. Szily, Primus Eppus Sabar. pro Cathedrali sua refundi, et augeri curavit, per Franciscum Pfistermajster Ginsii 1795.“ Bőle András: De statu C. Ecclesiae Sabariensis, 8. 1. Kézirat a püsp. lev. I. sz. 6. f.-ban. (E harangot 1915-ben leszerelték s anyagát háborús célokra használták fel.')

155