Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története I. 1777-1928 (Szombathely, 1929)

Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1777 - 1843) - I. Felsőszopori Szily János

meinkel láttuk közelétteni végső óráját, kinek élete s-Feő Pásztorkodása hosszabétását ugyantsak szívesen óhajtottuk: midőn Atyai áldását lankatt jobjával fejünket illetvén, valóságos Atyai indulattal reánk mondotta: midőn végtére hörgő szavával, mellynek borzasztó hangja még most-is füleinkben tsöng, tőlünk végső butsut vött.“

„Fiúi sóhajtásink, könyörgésünk, és jajgatásink, mintha tartóztatták volna már induló nagy lelkét: de minthogy illegnem tartóztathatták, az Egek felé sietésit követték, nem küllőmben, mint hajdan az Apostolok Isteni Mestereknek, s Tanétójoknak az Egekbe lőtt emelkedésit, együgyü ártatlan sohajtásoikkal késérték.“

„Mi ugyan az ö el-estéből reánk hárámlótt veszteségünket, még élünk, siratni fogjuk. Bár tsak szót találnánk fájdalmunk Nagyságának ki magyarázására! tsak hogy, ha a nélkül nem szükölködnénk-is, a szomorúságnak nagy volta némákká tönne bennünk veszteségünk valóságos ki beszéllésére ... Az ő jó emlékezete mindenkor áldásban fog maradni: nem-is engedik azt kihalni az ő üdvösséges Rendelései, melylyek által a régi szent Rendtartást visza állétani, a Lelki Pásztorokat az Anyaszentegyház Lelke szerént neveltetni, a hívek erköltseit a mostani romlottságból kivetkeztetni, és az ártatlanságba által öltöztetni iparkodott . . .“

„A fiúi tisztelet, és hálaadatóság az ő virtusinak, mellyek inkáb bámulásra, mint követésre méltóbbak, az ő ditső nevének örökösétésére egy le ronthatatlan Oltárt állétott fel sziveinkben és ennek mássát a következendő nyomban-is ábrázolni, s az ö jó nevét kézről kézre által adni igyekezünk; ha pedig minden reménségíinken kívül el szakadhatna-is valaha ez az ő emlékezete halhatatlanétásának lántza, a néma kövek, márványok, és oszlopok eléggé fogják hirdetni ily Nagy Püspöknek .. . ditső nevét. . .‘4l)

Szily halálának hírét mélységes szomorúsággal és megdöbbenéssel fogadták szerte az egyházmegyében s messze annak határain túl is. Mindenki érezte, mily súlyos veszteség érte a kát. egyházat, magyar hazánkat s főként Szily ifjú egyházmegyéjét... Ki fogja folytatni Szily gigantikus mun‘) Ivrétű gyűjtemény 1724—1842. Herzan-könyvtár. Az eredeti kéziratot nem találtam meg s így nem állapíthattam meg, hogy a fogalmazvány valóban Nagy József munkája-e? E mellett szól a Prot. Sess. Cap. Pg. 862—3.

128