Vecsey Lajos: A kőszegi róm. kat. Kelcz-Adelffy Árvaház története 1741-1941 - A Szombathelyi Egyházmegye múltjából 1. (Szombathely, 1943)

I. fejezet: Külső történet

vitelében. Ezt a nagy férfiút veszítette el a szombathelyi egyházmegye az 1799-ik évben s benne méltán gyászolták igazi atyjukat és legjobb pártfogójukat az árvák és konvertiták is.182

Annak a jól megalapozottságnak, mely mind anyagiakban, mind nevelési és fegyelmi szempontból tapasztalható és szemmel látható tünet volt az árvaházban, kell tulajdonítanunk a helytartótanácsnak az intézménnyel kapcsolatosan felvetett fontos tanulmányi tervezetét. 1800 március 25-én kelt helytartótanácsi leirat ugyanis arra szólítja fel a szombathelyi székeskáptalant — ez kormányozta akkor széküresedés miatt az egyházmegyét —, hogy tegye megfontolás tárgyává azt az írásban leküldött tervet, mely szerint a kőszegi árvaházban tanítóképző-intézetet óhajtanak felállítani, olyasfélét, amilyen akkor a pozsonyi árvaházban is működött. Ez a gondolat nem volt egészen újkeletű, Már 1793 október 13-i leiratában Szily Jánosnak is figyelmébe ajánlotta a helytartótanács a gondolatot. Semmi nyom sem mutat azonban arra, hogy ebben a tekintetben valamit végeztek vagy megkíséreltek volna. Most kész tervvel jött a legfőbb kormányzati hatalom, melyet okvetlen tanulmány tárgyává kellett tenni. A tervet valószínűleg a Pécsett székelő dunántúli kerületi főigazgatóság egyik vezető személyisége készítette a szombathelyi káptalannal folytatott előzetes megbeszélés alapján. Mivel a tervezet meglehetősen világos bepillantást enged a kor tanítóképzésébe és a tanítóság tevékenységének és szellemi színvonalának eleven bírálata is egyúttal, bizonyára nem végzünk érdektelen munkát, ha a tervezetet bővebben ismertetjük.

A tanítóképző bevezetésére szolgáló tervezet először is helyzetképet ad az árvaházról. 115 növendéke van, akik közül 5 leány, 59 gimnazista, 8 konviktor. Élén áll a prefektus, aki egyházmegyei pap és egyedül végzi az intézet gazdasági és egyéb ügyeinek igazgatását. Mellette van még egy kertész, az árvák anyja (materfamilias), 3 cselédlány, 3 mosónő s egy háziszabó.

Mivel az igazgatást egy férfiú végzi, az igazgatást végző személyi állományt gyarapítani kellene. Nem szorul bizonyításra, hogy ilyen számos növendék irányítására egy személy, aki még a gazdasági ügyekkel is le van kötve, nem elégséges. Hivatkozik a hazai és külföldi polgári és katonai árvaházak és nevelőintézetek e tekintetben előnyösebb ellátottságára. Ahol 100-nál többen vannak különböző nemzetiségű, nyelvű, korú, tanultságú, képességű, alkalmazású, erkölcsű növendékek, kivéve az otthoni nevelésből s egy házban összezsúfolva — lehetetlen helyzet áll elő. Ezt a kőszegi árvaház állapotából is próbálja bizonyítani, melynek élén kiváló, buzgó prefektus áll. A Tervezetre hivatkozik, amely már akkor, midőn 75-re volt tervezve a növendékek száma, 3 instructort (házitanító) ír elő. Most egy sincs s nem is volt eddig sem, A következtetés világos:

182 V. ö. Géfín: i. m. I. k. 1—158. 1.

94