Vecsey Lajos: A kőszegi róm. kat. Kelcz-Adelffy Árvaház története 1741-1941 - A Szombathelyi Egyházmegye múltjából 1. (Szombathely, 1943)
I. fejezet: Külső történet
ségem parancsolja. Ezt az akaratomat irányukban nyilvánítsa Uraságod és állandó tanulásra és erénygyakorlatokra buzdítsa őket s engem az ő tanulásukról és erkölcseikről gyakran és a tényeknek megfelelően értesítsen.“141 Szily levele vétele után Desidor hamarosan jelenti, hogy a növendékek megnyugodtak a püspök levelét és intelmeit hallva s minden erejükkel a tanulásra és életük megjobbítására törekszenek.142 A nagy bizakodás azonban túlkorainak bizonyult. Mintha valami állandó nyugtalanság fészkelte volna be magát ezeknek a növendékeknek a leikébe, sehogyse tudtak pozsonyi helyzetükbe beletörődni. A nagy fogadkozások és ígéretek csak múló fellángolás jeleinek bizonyultak. Sem az ellátás, sem a házi és tanulmányi fegyelem új rendjébe nem akartak beleszokni. Lelki világuk vulkánhoz hasonlított, mely kitörni készül. Az 1788-ik év aztán ismét meglepetéssel szolgált. Hat ifjú megelégelte a pozsonyi árvaház zárt világát és miután haza szabadulhatott — akár vakáció címén, akár más ürügygyei —, az előírt időre nem tért vissza. Ennek az eseménynek a hátterét Desidor Xavér pozsonyi árvaházi lelkiigazgató Szilyhez intézett leveléből ismerjük, mely egyúttal bővebb betekintést nyújt az intézet belső életébe és házirendjébe, azért az alábbiakban egész terjedelmében leközöljük. „Méltóságod nagybecsű értesítése — így kezdődik a levél —, melyet a visszamaradott konvertita vend fiúk érdekében hozzánk intézett, a királyi alapítványt illetőleg (pozsonyi árvaházról mondja) nemcsak feltűnő, hanem alaptalan is. Mert azt az elismerést, melyet intézetünk igazgatósága a különböző udvari tanácsosok és mások részéről nyert, nem homályosíthatja el olyan fiúk vádja, akik gondtalanul tekintenek a jövőbe és soha rendes nevelésben nem részesültek. Ez aggasztja a lelkét a királyi intézmény minden hivatalnokának, különösen pedig az én lelkemet, mint akire az iskola igazgatása bízva van és aki a konvertita ifjakat mindenkor a legnagyobb gondozásban részesítettem, mint Vretsitset, Bédeket, Borkovitsot és Vóryt. ők kötelesek lelkiismeretesen bizonyítani, hogy fáradozásom az I. o. grammatikára képessé tette őket, mint ezt Vretsits a gyakorlatban is bizonyítja. Milyen alapon tudják állítani, hogy kevés idejük volt a tanulásra? Ennek a kifogásnak a megcáfolására szükséges intézetünk napirendjét röviden vázolnom, melyet változatlanul megtartunk és Méltóságodnak előterjesztünk és amely a rosszakaratú fiúk valótlan állítását megcáfolja. A reggeli felkelés ideje: nyáron 5 óra, télen fél 6. Megfelelő reggeli ima után 6-tól fél 8-ig van a III. o. tanítása a latin nyelvben: ugyanezen idő alatt az I. és II. osztály ismétel a szükséges tárgyakból. Következik a szentmise, majd a reggeli. Délután 2-től 4-ig tanítás van az elemi iskolában, 4-től fél 6-ig rajzóra azoknak, 141 Szily Desidornak 1788 jan. 25-én. U. o. * 78
