Vecsey Lajos: A kőszegi róm. kat. Kelcz-Adelffy Árvaház története 1741-1941 - A Szombathelyi Egyházmegye múltjából 1. (Szombathely, 1943)

I. fejezet: Külső történet

fel újra iránta az érdeklődés közbeszéd formájában, mely biztosat tudott mondani az áthelyezésről, mint Hegyi egyik leveléből kitűnik.121 A kőszegiek értesülése meglehetősen jó helyről származhatott, mert közvetlen az év vége előtt, dec. 27-én a szombathelyi püspök számára kiadott helytartótanácsi intézkedés, mely szerint az árvákat, különösen a tótsági konvertitákat Szombathelyre keli helyeznir immár semmi kétséget sem hagyott aziránt, hogy az áthelyezéssel okvetlen számolni kell.122

Míg a hivatalos és nem hivatalos fórumok között gyakran voltak levélváltások és erőfeszítések történtek az egyik részről az intézmény megtartása érdekében, másrészről annak elvétele és a dunántúli kerületi tábla résiére megszerzése céljából, maga Kőszeg város, igen előkelő és ritka vendéget láthatott és tisztelhetett falai között. Ferenc korona-herceg, a Habsburg birodalom jövendő ura volt látogatóban Kőszegen, miközben az árvaházat is megtekintette. Hegyi János prefektus szemléletesen számol be erről az eseményről 1786 július 4-én Szilyhez írt levelében: „Jelen levelemben alázattal jelentem, hogy Ferenc korona-herceg folyó év június 29-én délután 5 óra tájban a generális urakkal, Horváth Ferenc táblai elnökkel és Monsperger Ferenc helyi bíróval együtt minket az árvaházban meglátogatni méltóztatott. Miután a nappali szobánkba bevezettem őt, látva a sorfalba állított és tisztességesen felöltöztetett fiúkat, kérdezte: hányán vannak? mit tanulnak? Vájjon az árvaházon kívül egyesek mesterség tanulásával is foglalkoznak? Igenlőleg válaszolva mondottam, hogy őfelsége Szolgálatában is vannak némelyek, akik Mars zászlaját követik; az egyik, akit nem régen bocsátottam el, Sopron megyében a királyi hadimérnök mellett van, mivel őfelségének kíván szolgálni. Ezekre barátságos arccal válaszolta: jól van. Ginczky tábornok úr őnagyméltósága azt kérdezte, hogy házunknak minden szobája ugyanolyan nagy, mint a nappali? Azt feleltem, hogy különböző nagyságúak. De ezeket meg se nézték és vizsgálták, hanem lementünk a lányokhoz, ahol ugyancsak azt kérdezte a herceg, hogy mit tanulnak? Miután erre tetszése szerint válaszoltam, eltávozott a házból és ajándékozott az árváknak egy tizenketted aranyat szórakozás céljából. Amint tőlünk elment, bejárta az egész várost, anélkül, hogy a Tábla vagy a városháza épületébe bement volna, jóllehet mindenütt már előre követelték maguknak ezt a megtiszteltetést. De kísérletük kudarcba fulladt és szégyenben maradtak. Sőt ha az elnök és bíró vele nem lettek volna, még tovább Kőszegen maradt volna, ahogy az előkelőbbek értesítéséből biztosan tudom, bár ennek az idegenszerű viselkedésnek az okát nem ismerem.“123

Az 1787-ik évben aztán beteljesedett a kőszegi árvahá'z végzete. Azonban sem Szilyt, sem az árvaházért aggódó polgárokat nem érte

121 Hegyi levele Szilyhez 1786 dec. 3-án. U. o.

132 Helyt. 53791. sz. ex 1786. U, o,

133 U. o.

70