Vecsey Lajos: A kőszegi róm. kat. Kelcz-Adelffy Árvaház története 1741-1941 - A Szombathelyi Egyházmegye múltjából 1. (Szombathely, 1943)

I. fejezet: Külső történet

végén azt mondja: ami megmarad, az az árvaházé legyen. A 17. pontban pedig így rendelkezik: azonfelül, ami az előbbi pontokban jelzett alapítványi célok teljesítése után megmarad, az árvaházra hagyja, hogy annak kamataiból szegény, elhagyatott árvákat, ill. konvertítákat neveljenek, akiknek ugyanazt a kötelességet írja elő, mint az elemistáknak: hogy t. i. a Szentháromság tiszteletére végzett áj tatosságokon legyenek jelen. Kérdés tehát: vájjon a végrendeletben megjelölt helynév nem ellenkeznék-e az alapítvány áthelyezésével az alapító szándéka szerint? Továbbá a végrendelkező akaratát és szándékát tisztelni kell, ezt kívánják a hazai törvények és azt önkényesen megváltoztatni nem engedik, hacsak Isten ügye azt különösképpen nem kívánja. Tehát kétség sem foroghat fenn az iránt, hogy ezt az alapítványt el lehet-e vinni, mert ezáltal az alapítványtevő szándékát nem lehetne teljesíteni.

4. A végrendelet egyes pontjai: 9., 10., 17., 18. szorosan összefüggnek, egyiket a másiktól elválasztani nem lehet anélkül, hogy az alapító szándékát meg ne sértenők, aki a Szentháromság társulat jövőjét ezen utóbbi alapítvánnyal is erősíteni és biztosítani akarta.

5. Az alapítvány kezelését a végrendelkező az egyházmegye püspökére, a kőszegi plébánosra és Kőszeg város magistrátusára bízta, akik ebbelí ténykedésüket megkezdték, végzik s ebből a tevékenységi körükből kivétetnének az áthelyezés által, ami súlyos jogsértés nélkül nem lenne lehetséges.

6. Súlyos kár érné a népet, különösen a kézműveseket és az élelemárusokat, akiknek az árvaház nagybani vásárló és fogyasztó közönsége. Ezek biztos jövedelmi forrásoktól esnének el s a közterhek viselésére kevésbbé lennének képesek.

7. A városban úgy sincs jelenleg szerzetes rend, templom is csak kettő, azok is a nép számához viszonyítva kicsinyek. Ha az árvaház mellett álló tornyot, mely magában is elég tágas, valamely formában templommá alakítanák át, nemcsak díszéül szolgálna a városnak, hanem az azon a részen, a két templomtól távolabb lakóknak könynyebb hozzáférhetőséget is jelentene. Ha az alapítványt netalán mégis elvinnék, abból mindkét részre csak igen nagy kár származhatnék, mert: azonkívül, hogy a ház javítására, kibővítésére és belső berendezésére már jelentékeny összeget fordítottak és, amennyiben azt még tovább javítani, nagyobbítani vagy szükség szerint jobb karba kellene hozni, ez már csak azért is jelentéktelen költségekkel végrehajtható volna, mivel a házat a város fala veszi körül, ezért az új épület terhe erre a falra új fal emelése nélkül is biztosan és költségek nélkül ráhelyezhető volna; továbbá jelentékeny telekrészek is tartoznak hozzá, melyek már tulajdonában vannak. Ezek szinte veszendőbe mennének, ha az alapítványt innen elvinnék, mert senkit sem lehetne találni eladás esetén, aki megfelelő vételárat adna értük.

8. Ez az alapítvány, melyet Adelffy növelt naggyá, Kelcz Imre buzgólkodására a hívek adakozásából és jótékonyságából nyerte

46